2013. május 28., kedd

Háromperces bejegyzés a háromperces banánkrémlevesről

Igyekszem mindig készíteni valami levest is ebédre, mert nagyon keveset isznak a lányaim, és így egy kicsit növelni tudom a folyadékbevitelüket. Valamelyik vasárnap volt előző napi maradékunk ebédre, így nem a konyhában tüsténkedtem délelőtt, de leves nem maradt. Ebéd előtt aztán jött egy hirtelen ötlet és összeturmixoltam a következőket:
3 kisebb banán
1 barackos joghurt
tej (nem tudom, mennyi - erre szokták írni, hogy ízlés szerint).
Beledobáltam a múlt nyáron a fagyasztóba eltett málna maradékát, és tádám:
kész a BANÁNKRÉMLEVES MÁLNAGALUSKÁVAL.
Mivel tányérból ettük kanállal és nem pohárból ittuk, nyugodtan hívhattam levesnek turmix helyett. És nagyon finom volt.

2013. május 13., hétfő

Párnák


Rájöttem, hogy párnákat nagyon szeretek varrni. Ennek ellenére nálunk a lakásban nincs egyetlen olyan párna se, amit én varrtam volna, legfeljebb csak valamilyen-anyagból-két téglalapot-összevarrok-párnák. A "komolyabbakat" mind ajándékba varrtam. Pedig a gyerekek mindegyiket meg akarják tartani, amit varrok. Ideje lenne nekik is készíteni valami szépet. Addig is összeszedem ide a már elkészülteket, a legtöbbjük még a régi blogon van.




Cicásból kettő is készült, csak különböző színösszeállításban, így mégiscsak egyediek.




Aztán volt több olyan párna is, amihez a lányaim rajzolták az alapot, amit aztán én kiszíneztem, kidíszítettem.








2013. május 11., szombat

Vandanadrág - ez is újrahasznosítva



Darázsderekú legkisebbemnek muszáj varrnom pár nadrágot, mert a nővérei régi nadrágjai jórészt lecsúsznak róla, a belevarrt gumis nadrágok átalakításához meg nincs kedvem. Főleg, mert Emma és Viola a legtöbbjét tudja még használni. Hiszen ami 2 évesen hosszú nadrág volt, az most térdnadrág, ahol akkor elfért a pelenka, ott most elfér a fokhagymagerezdnyi fenekük.

Most nem felejtettem el lefényképezni a kiindulási darabot, mielőtt belevágtam volna! Kilós turiban vettem ezt a jó bő pulcsit, volt vagy 150 Ft. Egyből tudtam, hogy az ujjából Vandának lesz nadrág...


Nyissz: levágtam az ujjakat.


Még két nyissz: oldalt is felvágtam őket. Színt színre egymásra tettem a két darabot, aztán jöhetett a szabásminta, amit egy meglévő nadrág alapján rajzoltam.


Úgy látszik, kicsit rövidebb az ujj a kelleténél. Nem baj, legfeljebb nem ér bokáig a nadrág. Úgyis kis könnyed nyári nadrág lesz, ami csak azért hosszú, hogy ha elesik a betonon, ne nyúzza le a térdét. Itt most pont fordítva van a szabásminta, mert a pulcsi ujjának a felhajtását használtam fel gumiházként, vagyis az alja a nadrág teteje.


Behajtottam kicsit a minta alját és körbevágtam.


Kész is a szabás, a varrás pedig már gyerekjáték. Annyi trükk van a dologban, hogy a "kész gumiházba" előre belefűztem a kettőbe vágott gumit és a gumik végét is összevarrtam az anyaggal együtt, amikor az elejének ill. a hátának a közepén végigmentem a géppel.


És a végeredmény. Az alját egyszerűen cikkcakkal tisztáztam el úgy, hogy közben nyújtottam az anyagot. Nagyon szeretem ezeket a fodros széleket, és annyira egyszerű megcsinálni.


Nem kellett kétszer mondani neki, hogy vegye fel :-)


A játszótérre is nagy örömmel jött benne.


És még a kavics is ízlett ebben a nadrágban.


A pulcsi többi része pedig felhasználásra vár. Vagy nadrág lesz belőle a nagyoknak, vagy valami kis ruhácska, még majd megálmodom.

2013. május 9., csütörtök

Laptoptok

Az én drága uramnak varrtam még a névnapjára. Hogy ne a régi kevésbé igényesen szabott polártokban hordja a gépét.


A merevítéshez vékony szivacsot használtam, amit még régen a 390-es boltban vettem (sajnos csak 1 métert). Pedig nagyon hasznos dolog, a boszorkánysapkához is ezt használtam. Ja, arról se tettem még fel képet... A zöldes anyag munkaruhavászon, a mei-taihoz vettem még korábban. A bélés sötétbarna, mint a csík az elején. Sokat meditáltam előtte, hogy hogyan varrjam meg a külső anyag-bélés-cipzár viszonylatot, aztán végül egy egyszerű megoldást választottam: interlockkal összevarrtam a három réteget mindenféle kifordítás meg egyéb nélkül, aztán összevarrtam az elejét és a hátulját az oldalával, nem cifráztam a dolgot.

 
A cipzárt Anyutól zsákmányoltam, nem tudom, újrahasznosított-e vagy csak egyszerűen a rakogatásban kopott-e meg a húzója, de a célnak most tökéletesen megfelelt.
 


2013. május 7., kedd

Újraszoknyák

Persze nem vagyok még eléggé rutinos blogger, így megint csak akkor jutott eszembe, hogy le kellett volna fényképeznem a kiindulási ruhadarabot, amikor már késő volt. Így a nyájas olvasó fantáziájára van bízva a dolog: tessék elképzelni a következő kép alapján, hogy milyen is lehetett a szoknya, amit elfeleztem.


Segítségképpen: a felső szoknya derékrésze az eredeti maradt, csak gumit cseréltem benne, egyrészt mert kilazult, másrészt mert 14 éves derékra volt megvarrva, nem az én 5 éves nádszálaméra. (A gumicsere miatt sajnos a visszahajtást fel kellett bontanom, mert az öltések egy csomószor a gumin keresztül mentek.) A felső szoknyán a farkasfog és az alsó világoskék fodor az én művem. A farmeranyag folytatódott a másik szoknyában, amin csak annyit változtattam, hogy behúztam derékban és gumiházas derékrészt varrtam rá.


Ez lett Violáé. A szalagocska helyén eredetileg "farmermadzag" volt masnira kötve, ezt rövidebbre vágtam és a két végéhez hozzávarrtam a masnim két végéhez, amit aztán behúztam a csőbe (vagy minek nevezzem azt a valamit ott).


Persze a közelebbin se látszik tisztán, hogy hogyan van, mindegy.

Így állt Violán (mutatja a masnit):


Azt mondta a drága, hogy nem gondolta, hogy ilyen szép lesz. Azt hiszem, a kék fodor nyerte el ennyire a tetszését.


A másikat nem kellett túlvariálnom, a hímzés önmagáért beszélt, miatta volt muszáj végre megcsinálnom ezt az átalakítást. Csak annyit teszek még hozzá, hogy mivel nem akartam a szoknya hosszából túl sokat elvenni, a derékrész két keskeny csíkból van összevarrva (az eleje meg a hátulja), amit levágtam csíkot, azt elfeleztem, így kissé szűk lett a dereka, de szerencsére Emma nagyon karcsú még és fel tudja húzni, de lehet, hogy 5 év múlva már nem tudja miniszoknyaként hordani.

Használatban:


Nem sikerültek túl jól a függőfolyosón a lemenő nap fényében készült fényképek, de azért teszek ide még egy közöset is a két farmerszoknyás lányról.


Ja, és persze a kukacolós címkék:

2013. május 5., vasárnap

Egy kupac szalag

Ahogy a címben ígérem, itt egy kupac szalag.


Így is lehet őket tenni. Szép színesek.


A múltkori szatyrokra csináltam ugyebár az sk címkéket szabad gépi tűzéssel. A sikerre való tekintettel (nem, a férjem nem dicsérte meg őket, ő annyit mondott a dologra, hogy "de nem teljesen egyformák", viszont másoknak tetszettek) beszereztem a helyi rövidáruüzletben némi pamutszalagot. Pamutszalagnak írom, mert a hivatalos elnevezések eltérőek, az eladó szerint van köztük Danubia - akármit is jelentsen ez - és köpper szalag, talán más is, de csak ezt a kettőt jegyeztem meg. Különböző szélességben és színben vettem, hogy mindig legyen kéznél megfelelő, amikor varrok valamit.

És akkor az első felhasználásuk:


Hogy mikbe varrtam bele, az hamarosan következik.

2013. május 3., péntek

Virágözön

Nem most kezdtem ezeknek a virágoknak a horgolását, de most kérték többen is a leírást, így végre csináltam róluk fényképeket is.


Hajcsatnak készítettem el őket, így néz ki a hátuljuk:


A horgolás leírása:
6 láncszem gyűrűvé zárva.
Megint 6 láncszem, ezt egy rövidpálcával a gyűrűhöz kapcsolom. Megismétlem ezt 4-szer, hogy az 5 külső sziromnak meglegyen az alapja.
Az első láncszemhurokhoz kapcsolódok egy hamispálcával. A láncszemhurokba 3 láncszem sormagasításnak, aztán 10 kétráhajtásos pálca. A végén 3 láncszem, rövidpálcával a láncszemhurokhoz rögzítve. Ezt az egészet ismételni másik 4 láncszemhuroknál is, ezzel elkészül a külső sziromsor (amit a csatos képen lehet jól látni).
A kezdő láncszemgyűrűhöz kapcsolódok egy hamispálcával és az előzőhöz hasonlóan 5-5 láncszemből 5 láncszemhurkot alakítok ki.
Az első láncszemhurokhoz kapcsolódok egy hamispálcával, utána 2 láncszemből sormagasítás következik, majd 6 egyráhajtásos pálca, végül 2 láncszem, amit rövidpálcával kapcsolok a hurokhoz. Kész a középső sziromsor.
A kezdő láncszemgyűrűhöz kapcsolódok egy hamispálcával, majd a gyűrűn körbehaladva a rövidpálcák közé (amikkel a láncszemhurkokat kapcsoltam a gyűrűhöz, 2-2 egyráhajtásos pálcát horgolok, végül a kezdő pálcához kapcsolom egy hamispálcával a zárót. Ebből lesz a belső sziromkör. Az eredeti leírás szerint 22 egyráhajtásos pálca kell ide, de nekem az nem jön ki egyenlően elosztva.
Dőlt betűkkel azt írtam, amit én tettem hozzá a leíráshoz. Lehet, hogy egyébként is így kell érteni a leírást, de - lévén nem vagyok profi horgoló - nekem ez nem egyértelmű.


Az első ajándékba horgolt virágnál véletlenül csak 4 láncszemhurkot készítettem az elején, de mire észrevettem, már több szirom készen volt és nem volt kedvem felbontani. Hogy egyformák legyenek (mivel testvéreknek készültek), a másikat is 4-4 szirmúra horgoltam.


A virágszálaim az általuk választott színű virággal:

A szatyrok szabásmintája

Erzsi kérte ezeknek és ezeknek a szabásmintáját, úgyhogy megerőltettem magam, átrajzoltam A4-es lapokra és beszkenneltem. Íme:



 
 
A kinyomtatás sikerességéért nem kezeskedem, én csak úgy tudtam, hogy pár mm margót csinált és így nem lett a minta hajszálpontosan akkora, mint az eredeti, de azért kiindulási alapnak jó lehet.