2013. november 9., szombat

Szütyők varázskagylóval



Emmának most volt először barátnős-barátos születésnapi zsúrja. Ebből következik, hogy én is most rendeztem ilyet először (viszont januárban csinálhatjuk a következőt, mert ezek után Violánál sem úszom meg a dolgot). Otthon rendeztük, volt szabad és mesén alapuló közös játék is, aminek a végén megtalálták az elrejtett varázskagylókat a személyre szóló szütyővel.


Csak hat gyereket hívott meg Emma (négy lányt és két fiút), viszont ugye van két húga is, akik nem maradhattak ki a jóból, így aztán kilenc szütyőt kellett varrnom. Nem volt két egyforma darab, akinél tudtam, annál az anyagot is "személyre szólóan" választottam ki. Kisvakondmániás Réka pl. a kisvakondos anyagból kapott, Emmának lilát, Violának sárgát, szöszi, kék szemű Vandának a halványsárga kék betűset varrtam, a vagány, jópofa Natihoz a piros-sárga színösszeállítást éreztem megfelelőnek, a fiúk pedig zöldet kaptak (az én színkódom szerint nem feltétlenül kék, ami fiús). Mivel nem volt egyforma zsinórom annyi, amennyi az összeshez kellett volna, a kötők is különbözőek.


Egy nagyobb téglalap szélét körben eltisztáztam az interlockkal, majd félbehajtottam, és összevarrtam az oldalát úgy, hogy a tetejétől másfél cm-re hagytam 1-1,5 cm-es rést a kötőnek. Aztán áthajtottam a "csövet" úgy, hogy középre essen a varrás, szétvasaltam a varrásráhagyást és úgy varrtam össze a szütyő alját. Végül visszahajtottam a nyílásnál és levarrtam a zsinórházat, és befűztem a zsinórt. A gáz fölött kicsit megpörköltem a zsinórok végét, hogy ne bomoljanak fel.


Ja, és persze a név kezdőbetűjét még a legelején varrtam fel, mielőtt az oldalát összevarrtam volna. Mindkét oldalán ragasztós közbélést használtam (felvasalósat), így a betűk szélét elég volt egyenes öltéssel körbevarrnom, így sem fog felbomlani az anyag.


Ekkora a szütyő Emma nyakában lógva:


És amikor mindenki megkereshette a maga varázskagylóját:


Nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz, de az volt :-)

2013. november 6., szerda

Száras hálózsák


A régi blogomon született annak idején egy bejegyzés az Emmának varrt száras hálózsákról, de nem csináltam képeket róla, csak az alábbi nem túl informatív spontán kép került fel. Most, mivel érdeklődés volt iránta, csináltam még néhányat, hogy látszódjanak a részletek (persze azóta már kicsit viseltes a hálózsák, mivel használtuk).




A történet hozzá csak annyi, hogy mivel már kényelmetlen volt a gyerekeknek a hagyományos gyerekhálózsák, eleinte felvágtam a meglévők alját, hogy legyen két szára. Aztán mikor Emma kinőtte a legnagyobbat, varrtam neki egyet, mert még mindig folyton kitakarózott.

A megelőző hálózsákot körberajzoltam, kicsit szélesítettem rajta és sokat hosszítottam, így kaptam meg a mintát. Az eleje és a hátulja szinte ugyanaz, csak elöl mélyebb a nyakkivágás, és elöl két darabból van.

Kívül sima pamutvászon, belül flanel, középen vatelin. Mindháromból kivágtam a darabokat és cikkcakkal a szélén összevarrtam őket, majd lesteppeltem (ezen gyakoroltam a szabad gépi tűzést, ezért össze-vissza hullámos, de persze lehet egyszerűen hosszában-keresztben steppelni).
Utána fogtam a hátulját és az elejedarabokat, és összevarrtam a vállnál, az oldalát és a lába közét.


A karkivágásokat és az eleje nyílást a nyakkörrel együtt ferdepánttal szegtem.


A lábközön nem lett túl szép a ferdepántozás, de gyakorlati probléma nincs belőle...

Belevarrtam a nyílásba a cipzárt, úgy, hogy alulról nyitódjon - vagyis hogy behúzás után lent legyen a cipzár húzója, így nem zavarja a nyakánál alvás közben. Ehhez persze szétnyitható cipzár kell.


A színén lévő anyagot alul kicsit hosszabbra hagytam, és a végén behajtva felvarrtam az alját.


2013. november 3., vasárnap

Éjféli mulatság 2.0

 
A Levinek készült után csináltunk egy újabb - tökéletesebb :-) - darabot.

A tábla alapja most vastagabb papír volt, úgynevezett szürkelemez. Ennek a szélét, ahol nem takarja a kastély, körbefestettem fekete akrilfestékkel.



Két darabból készült, hogy félbe lehessen hajtani. A két darabot pedig a hátulján pamutszalaggal ragasztottam össze, sima hobbiragasztót használva.


A kastély alaprajzát (az előző hasonló témájú bejegyzésből letölthető a rajz) öntapadós papírra nyomtattam ki, hogy szebben fel tudjam ragasztani a szürkelemezre.
Emmával együtt színeztük ki, ami kifejezetten jót tett a táblának, mert ő bátrabban bánt a színekkel, én túl konzervatívan színeztem a múltkor.

 
A konyha kockakövét én rajzoltam meg és színeztem ki, még egyszer nem biztos, hogy megcsinálnám...


 Emma a fürdőszobába divatos nagyméretű járólapot rajzolt :-D


Hogy, hogy nem, csak néhány szobába rajzoltam meg a parkettát. Vajon miért? ;-)


A vadászterem tigrise és oroszlánja:


A pince bejárata Emma élénk színeivel:


Felragasztva:


A múltkor csak egy sima dobókockát alakítottam át, most viszont Anyukám hozott nekem fakockákat, úgyhogy tudtam méretes dobókockát készíteni. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy először le kellett csiszolnom a festéket, ami smirglipapírral nem 2 perc volt... A sarkokat is lecsiszoltam, hogy igazi dobókockaformája legyen, így jobban gurul. És aztán fehér lakkfilccel rárajzoltam Hugót, alkoholos filccel pedig az arcát és a pöttyöket.


A szellembábu ugyanúgy készült, mint az előző változatban, keményítős vászonból.


Szintén Anyunak köszönhetően volt hozzá megint egy rakás bábum, amiket most egy IKEÁs jól lezárható zacskóba tettem.


Készült hozzá doboz is: hullámpapírból szabtam ki, tűzőgéppel rögzítettem a sarkoknál és Emma csinálta meg hozzá a személyre szóló feliratot (a papír ennél is öntapadós).


A teljes kész játék:


És még egyszer utoljára:


Játékszabály és pontosabb leírások (dobókocka, szellembábu, miegymás elkészítése) az első Hugóról szóló bejegyzésben vannak.

2013. november 2., szombat

Kosarak a gyümölcsöskerthez

Végre elkészültek a gyerekekkel közösen készített gyümölcsöskert társasjátékhoz a kosarak! Iskolában, nev.tan.-ban várakozva horgoltam őket.



Az elsőt csak úgy "saccperkábé" csináltam, aztán a többit próbáltam - több-kevesebb sikerrel - ugyanakkorára.


Az alja nagyjából egy lapos kör, hogy ne boruljon fel, az oldala meg egyenes.


A pontos "receptje" így néz ki:


1. sor: 6 láncszemből gyűrű
2. sor: 2 láncszem sormagasításnak, 14 vagy 15 egyráhajtásos pálca (nem sikerült egyformán, ezért lett kettő kicsit kisebb, kettő kicsit nagyobb)
3. sor: 2 láncszem sormagasításnak, minden szembe 2 egyráhajtásos pálca
4. sor: 2 láncszem sormagasításnak, minden 1. szembe 1 egyráhajtásos pálca, minden 2. szembe 2 egyráhajtásos pálca
5-7.sor: 2 láncszem sormagasításnak, majd minden szembe egy egyráhajtásos pálca
8. sor: 1 láncszem sormagasításnak, majd minden szembe egy "sima" pálca
Fül: egy láncszem sormagasításnak, majd 2 pálca, következő sor ugyanígy addig, amíg kellő hosszúságú nem lesz a fül (ezeket nem számoltam). A végén hagytam 10 cm fonalat, és azzal ráöltögettem a kosár túloldalára a fül végét.

Színek szerint elpakolva a gyümölcsök:

Itt pedig a szüret után :-)



És végül az immáron teljes társasjáték, még egy pont megfelelő méretű fadobozt is sikerült találnom neki: