Nálunk most az "egybeszoknyának" van nagy keletje - nem tudom, máshol is így hívják-e... Emmának még nem nagyon volt, amikor annyi idős volt, mint Vanda most, Viola se divatozott még ennyire se másfél, se két és fél éves korában, viszont Vanda előtt most ott a jó példa a nővérei személyében, úgyhogy szeretne ő is folyton egybeszoknyát felvenni. De a fent említett okból kifolyólag nincs itthon elég ilyen kicsi méretben. Így hát kiválasztottam a nemrég kapott örökölt ruhák szatyrából egy lyukas - de rózsaszín! - trikót és egy aljat, amit nem valószínű, hogy felvennének (Vandára túl nagy a derékbőség, a nagyoknak meg már rövid lenne).
Aztán fogtam az újrahasznosítók nagy barátját: az ollót. Levágtam a trikó alját a lyuktól lefelé és a szoknya derékrészét:
Mindkét vágás nyomát eltüntettem.
A trikó alját interlockkal tisztáztam el, a szoknya tetejét egyszerű cikkcakkal, varrás közben nyújtva az anyagot, hogy hasonlóképpen fodros legyen, mint a többi csík teteje.
Összetűztem a két darabot úgy, hogy a szoknya rálógjon a trikóra...
... és a másik két fodor varrását utánozva (azok fedőzővel lettek varrva) a sima géppel, ikertűvel összevarrtam őket.
Itt az ikertű:
Lehet, hogy nem ártott volna a varrásra belülről egy vékony gumit is rávarrni, hogy ne álljon olyan bőven ott, ahol összevarrtam a két darabot, de utólag, amikor megállapítottam a hiányosságot, már nem volt kedvem hozzányúlni. Vandát meg szemmel láthatóan nem zavarta a dolog.
Pólóval:
és póló nélkül:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése