Megint a csomagolásról

Még ha nem is textilből van a csomagolás, akkor se tudok elvonatkoztatni a varrástól. Viola készített mézeskalács-karácsonyfákat ajándékba, azoknak kellett valami jó csomagolás, amiben nem törnek el, és látszódnak kibontás nélkül is, meg azért valahogy ki is néz, mármint maga a csomagolás is.
Gondolkoztam, aztán fogtam egy darab háztartási csomagolópapírt és egy ugyanakkora celofándarabot, és összevarrtam őket.

Ilyen lett a próbadarab. Tetszett, úgyhogy csináltam még néhányat.

Aztán hogy legyen merevítés, becsúsztattam egy (újrahasznosított) kartondarabot és egy darab színespapírt takarásnak.

Végül jöhetett a masni és az ajándékkísérő.

Ezen a varráson felbuzdulva még egy ajándékot csomagoltam varrott papírba:

Amint látszik, ezt kicsit ki is cifráztam a tetején :-)

Persze az ajándékok javát textilcsomagolásba tettem. Az otthoniakat most nem fényképeztem le, de olyanok voltak, mint tavaly: mindenkinek kedvenc szín szerint valamilyen "raktáron lévő" anyagba beletekerve, szükség esetén átkötve újrahasznosítható selyemszalaggal. A Mamáékhoz vitteknek pedig az egyik évben már elsütött kockás anyagból varrtam zsákokat.

Az ajándékkísérők már készen voltak, csak fel kellett kötni őket.

Sorozatgyártás

Talán emlékeztek rá, hogy ugyanebből az anyagból varrtam már egy telefontöltő-tartót pár hónapja. Azóta rátaláltam egy jobb formára, így készült másik próbadarab, ez látható a fenti képen ill. lent használat közben.

Az igazi prototípus nem ez, hanem egy következő darab lett, az már szinte tökéletes :-) Anyu kapta névnapjára, ennél 2 cm-rel keskenyebb és a lyuk, amin a töltő átmegy, kisebb.

Miután meglett a tökéletes forma, nekikezdhettünk a sorozatgyártásnak Rékával, mivel ő is ilyeneket szeretett volna karácsonyra készíteni. Némi önálló próbálkozás után végül együtt varrtunk, ha szerénységem nem tiltaná, azt mondanám, ő volt a segédem ;-) Addig nem feküdtünk le egyik éjszaka, amíg el nem készült a szükséges adag. És erről a képről még hiányzik 3 darab zöld alapon rózsamintás...

Az aprópöttyös anyagot Réka választotta, én csak egyet szerettem volna belőle, arra csipkét tettem, ő viszont a megajándékozottak egyénisége miatt csipkét nem akart. Üresen meg nem voltak jók. Aztán eszembe jutott, hogy van egy csomó gombom. A végeredmény nekem nagyon tetszett, amit nyugodtan írhatok, mert Réka követte el a gombvarrást a tervezéssel együtt :-)

Varrnunk kellett fiús tartókat is, ami nem volt annyira egyszerű feladat. Nekem is volt egy csomó ilyen virágos, olyan pöttyös, szép meg cuki anyagom, a boltban is találni sokfélét. De milyen anyag illik egy férfinak? Kitaláltuk, hogy farmer és kordbársony. De díszítés nélkül olyan semmilyen se... Csipke, szalag, farkasfog viszont erre mégsem mehet...

Réka újrahasznosított farmerból varrt tartóit a pöttyösöknél bevált gombdíszítéssel készítettük. Persze "férfias" gomb került rájuk.

Én pedig ezeket a kockás anyagokat választottam rátétnek, hogy egy kicsit feldobják a kék kordbársonyt.

Volt olyan megajándékozott, aki egyből tudta, mit kapott, de olyan is, aki értetlenkedve nézett rám, miután kibontotta a csomagot. Erre számítva ahhoz a két tartóhoz, amit nem előttem bontottak ki, mellékeltem egy kis használati utasítást:

Így beletettem:

Újabb hálózsák

Amikor Vanda hagyományosból átalakított, Emmának használtan vett (vagyis minimum 4 gyerek által használt) hálózsákjának anyaga atomjaira kezdett bomlani, elkezdtem varrni egy újat. Csak nem haladtam vele. Aztán mikor egyik este a cipzárt végképp nem tudtuk felhúzni a régin, és kénytelen voltam bevarrni a nyílást, hogy azért tudjon benne aludni, akkor nem feküdtem le addig, amíg el nem készült az új, mert tudtam, hogy másnap napközben megint nem tudom folytatni, márpedig estére kell majd valami. Az eredmény:

Más a szabása, mint a nagyobb méretűnek, amit nemrég megmutattam itt a blogon, egyszerűen azért, mert másik hálózsák alapján szabtam. Szerintem egyébként teljesen mindegy, jól alszanak a szűkített felsőrészűben és ebben is.

Vanda választotta hozzá az anyagokat. Amin csodálkoztam, hogy a béléshez ezt a kockásat szerette volna, és nem a rózsaszínt, amit még felajánlottam neki. Úgyhogy a szín- és mintaösszeállítás az ő sara... De azt hiszem, egy hálózsáknál ez kevésbé fontos szempont.

Amit nagyon utáltam varrás közben, az a steppelés volt, legközelebb inkább szabad gépi tűzést csinálok, mert ez az egyenesvonal-varrás dögunalom. Bélésnek nem vatelint tettem bele, mert nem volt itthon elég, hanem egy (hajdan nagyon olcsón vett) viszonylag vékony, ikeás világoskék polárplédet duplán. Az elején kicsit merev volt tőle, de a használattól most már egész bepuhult. Ja, és ezek flanelanyagok, amik ugyan bolyhosodnak, de nagyon jó puhák, Vanda is azt mondogatta, amikor először felvette, hogy milyen jó puha az új hálózsákja - aminek nagyon örült.

Naptár 2014-re

Az ovis adventi vásárra készített naptárt, mármint a saját példányunkat elkezdtük kidekorálni. Némi ízelítő következik a művekből...

Januári hópihék a klasszikus technikával (felragasztani nem volt annyira egyszerű):

Februári farsangozó gyerekek - Vanda még ritkán rajzol felismerhetőt, így vele színeztettünk :-)

Áprilisi hímes tojás - öntapadós színes papír mintalyukasztóval megmunkálva:

Májusi virágok - mert kifesteni is szeret Vanda, nem csak kiszínezni:

Szeptemberi gyümölcsfák - egyszerűen ceruzával rajzolva:

Októberi erdő - Emma szeret vízfestékkel festeni:

Decemberre pedig természetesen karácsonyfa került - ez is öntapadós papírból készült, a díszek temperával, ujjal maszatolva:

Szívecskék + hópihék + fenyők = karácsonyi ajándékkísérők

Sok dolgot készítettünk a napokban, de ezek nagy részét csak karácsony után tudom megmutatni, hogy ne rontsuk el a meglepetést.
Az ajándékkísérőket azért felteszem, azok úgyis csak járulékos dolgok. Kivételesen egyedül csináltam őket, nem a gyerekekkel. Nem csak ennyit, ezek a "prototípusok", pár darab készült mindegyikből, általában hamar meguntam egyfajtát csinálni.
Nagy segítségemre voltak az elkészítésben a vágólap és a körkés, a mintalyukasztók és az öntapadós papír, amit csak nemrég fedeztem fel. Pedig mennyivel egyszerűbb így és mennyivel szebb az eredmény!

A harmadik adag mézeskalács + recept

Egy baj van a mézeskaláccsal: túl gyorsan elfogy. Pedig a második adagot már több mint fél kg lisztből sütöttük - meg 30 dkg mézből és 25 dkg margarinból, szóval szép mennyiség lett. A mai sütéssel az a probléma, hogy nagy része ajándéknak ill. karácsonyfadísznek készült. Még a hétvégén sütünk egyszer, aztán az már ki kell hogy tartson karácsonyig...

Viola készítette ezeket a karácsonyfákat, az ő ajándékai lesznek:

Az én gyerekkorom is szaloncukros karácsonyfák közt telt, ennek ellenére a mostani fáinkon nem szokott szaloncukor lenni. Eleinte nem tudatosan választottam a természetes anyagokból készült karácsonyfadíszeket, de egy idő után rájöttem, hogy nem szeretnék csillogó-villogó dolgokat a fára, így a szaloncukor helyett is szívesebben teszek - mert valami finomság mégis legyen rajta - mézeskalácsot. A fenyőével keveredő mézeskalácsillat mostanra pedig már hozzátartozik a karácsonyhoz. És amióta rájöttem, hogy nem csak cukormázzal, hanem magokkal is nagyszerűen lehet mézeskalácsot díszíteni, azóta Emma segít nekem a karácsonyfadíszekben. Ezek az idei karikák is nagyrészt az ő keze munkái:

Az előző blogomon leírtam már egyszer a receptet, ami egyébként a Praktika egy régi számában szerepelt, de most leírom azt a változatot, amit ma ténylegesen sütöttem. Ez a korábbi receptben szereplő adag háromszorosa - itt-ott kissé korrigálva, ill. mivel ma nem volt se itthon se a boltban mézeskalács-fűszerkeverék, a fűszerezése is más.

SÜTÉS UTÁN AZONNAL PUHA, NAGYON FINOM MÉZESKALÁCS

55 dkg liszt (ennyit mérek ki, aztán ált. még szórok, amikor összekeveri a robotgép, mert túl puha)
1 teáskanál szódabikarbóna
2 teáskanál őrölt gyömbér
2 teáskanál őrölt szegfűszeg
3 teáskanál őrölt fahéj
ezeket összekeverem, aztán jöhet a többi:
25 dkg margarin
30 dkg méz
1 tojás sárgája
A kész tésztát fél órára hűtőbe kell tenni. Kisodorni, szaggatni, utána a korábban félretett tojásfehérjével megkenni, majd magokkal (dió, mandula, tökmag, napraforgómag, lenmag, szezámmag stb.) díszíteni.
Légkeveréses sütőben 170 fokon én most átlag 10 percig sütöttem, de a szükséges idő nyilván a mérettől, vastagságtól függ.

Karácsonyi ajándékcsomagolás

Már töröm a fejem az idei csomagolásokon...

3 éve jött el a pillanat, amikor végképp elegem lett a töméntelen mennyiségű feleslegesen elhasznált papírból, vettem némi olcsóbb anyagot, hogy nekiállok zsákokat varrni. A varrás nem jött össze, csak addig jutottam, hogy papír helyett egyszerűen darabokra vágott vászonba csomagoltam, egy-két nagyobb darabot pedig fehér lepedőbe. Akkor így nézett ki a karácsonyfánk alja:

2 éve aztán karácsony előtt megérkezett a családba a jó kis interlock, amivel már gyerekjáték volt zsákokat varrni, el is készült egy csomó, amikbe nem csak itthon, hanem a nagyszülőknek, unokatesóknak is csomagoltam. "Szokás szerint" felhasználtam egy-egy fehér lepedőt, huzatot a nagyobb dolgoknak, és még be nem fogott fehér konyharuhát is a változatosság kedvéért.

Tavaly aztán év közben megfogyatkozott a zsákjaink száma, és karácsony előtt nem zsákokat varrtam, hanem különböző szatyrokat (függönyből, viaszosvászonból, rózsás törölközőből), sőt tornazsákot is csomagolás gyanánt a tágabb családnak.

Itthonra pedig? Álltam az anyagos polc előtt, kevés volt az idő, hát elkezdtem leszedni mindenféle anyagokat, újrahasznosításra váró ruhákat, ezt-azt, és hogy rendszer legyen benne, ha már színkavalkád is, mindenkinek a kedvenc színébe csomagoltam, így nem kellett ajándékkísérő, mégis mindenki tudta, melyik az övé.

Apának zöld összeállítás, közte egy párnahuzat is:

Emmának turis csipkés terítőbe, egy lila szoknya anyagmaradékába, meg még újrahasznosításra váró harisnyába is csomagoltam.

Violánál nagyon pihent lehettem már, ugyanis az a kis kerek csomagocska alul, az egy diafilm fonállal körbetekerve :-)

Közelebbről a gombolyag.

Vanda ugyan akkoriban még nem nyilatkozott a kedvenc színét illetően, de gondoltam, a rózsaszín nem lesz ellenére.

Együtt az egész ilyen volt.

A kibontás után pedig minden csomagolóanyagot szépen összehajtogattam és visszatettem a helyére...

A gyerekek épp a napokban emlegették meg a kedvenc szín szerinti csomagolást, hogy milyen jó volt tavaly, úgyhogy lehet, hogy megismétlem a dolgot idén is. A rokonok ajándékához való csomagolóanyag elkészítéséhez már nekiláttunk, de azt jövőre mutatom meg, hadd legyen most meglepetés :-)

Papírtányérok

Egy ideje majdnem minden tárgyra úgy nézek, hogy közben motoszkál a fejemben, hogy vajon fel lehetne-e használni a gyerekekkel valami kreatívkodásra. Ez volt a múltkor a dm-ben is, amikor megláttam a csomag papírtányért. Annyira adja magát, hogy olyan, mint egy keretes kerek kép, nem?

A közepére filccel gondoltam rajzolni, és csak a keretet festeni, de Viola végül a festésben élte ki magát, és miután fél órát azon duzzogott, hogy ő nem tud olyan szépet rajzolni, mint Emma, az 5. tányérra, amit kapott (a negyedikre még a morcizás közben festette a nagy zöld mezőt házzal), megalkotta ezt a három fát:

A két alsó szélső Vanda alkotása. Az egyiken volt egy filcrajz is, de elsodorta a festés lendülete. Két új színt kevert ki végül is festés közben :-)

Miután rájöttem, hogy a festés nagyon bejön nekik, vettem még egy adagot az ikejában ebből a festékből, mert nagyon jó vele festeni (a vízfestéket én se szerettem gyerekkoromban), és szerintem olcsóbb, mint a tempera - akrilfestékem lenne még itthon, de az meg nem való nekik.

forrás: http://www.ikea.com/hu/hu/

Egyediesített törölköző

Kapott Emma egy jó kis törölközőt az usziba járáshoz. Ez az, ami nagyon jól szívja a vizet, pedig úgy néz ki, mintha semmi vizet nem tudna beszívni, mert műszálas. Az egyik anyuka megjegyezte, hogy az ő fiának idén már kettő ilyen tűnt el az usziból. Hm... Varrok rá valamit. Na de ők is beleírták a nevet. Akkor sokat varrok rá. Ez lett a vége:

A két rövidebb oldalán végigmentem a gépemmel, ami ilyet is tud.

Persze nem lehetetlen, hogy pont egy másik Emma véletlenül hazavigye, de talán kicsi a valószínűsége...

Ho-ho-ho-hóemberek

Az egyik adventi zokniban egy rossz harisnya darabjai voltak, amik rövid idő alatt hóemberekké alakultak - több-kevesebb segítséggel - a csajok kezében. Vanda csak rajzolt, Emmának viszont csak a szabásban és a cérna elvarrásában kellett segítenem.

A harisnyadarabok alját előzetesen géppel összevarrtam, kifordítottam, majd kitömtük vatelinnel. A zsákocska száját szépen körbeöltögettük, behúztuk. A nyakát is körbekötöttük egy darab hímzőfonállal. A sapkához poláranyagból vágtam ki téglalapot, aminek két oldalát összevarrtuk, majd kifordítottuk, a bojtnál összekötöttük megint egy darab hímzőfonállal, és be is vagdostuk, hogy pompomszerű legyen. A sál is polárból van. Az arcot és a gombokat textilfilccel rajzolták. Pihe-puha kis babák lettek :-) Vajon mikor tudunk igazit csinálni?
Ki tudjátok találni, hogy melyik kinek a műve?

Mozaikjáték

Az egyik mamának van egy nagyon jó fából készült mozaikjátéka, amit imádnak a lányok. Persze ezer éves, nem lehet már olyat kapni, Trillának is csak egy ilyen kicsi készletet sikerült beszereznie:

Na, ezen veszekedtek ma, mert mindegyik ki akart belőle rakni valamit, és ahhoz nem elég, hogy osztozzanak rajta. Eszembe jutott, hogy a pakolásnál előkerült egy csomó dekorgumi (jó is néha rendet rakni). Az igaz, hogy nem vagyok oda túlságosan a dekorgumiért, nagyon műanyag, sokkal jobban szeretem a természetes anyagokat, de szükség törvényt bont: színes, könnyen vágható és mégis van tartása, szóval kiváló mozaikhoz. Csak kell még hozzá egy vágólap, vonalzó és körkés.

A rombuszokhoz először 2,5 cm széles csíkokat vágtam. Fontos, hogy nem vágtam végig a csíkokat, 0,5-1 cm-rel a lap szélétől megálltam.

A vonalzómon van 60 fokos szögben is segédvonal, így gyerekjáték volt a 2,5 cm széles rombuszokat levágni a csíkokból, amik ugye nem estek szét.

Ahhoz, hogy ezt a szép koszorút kirakhassa Emma, háromszögekre volt szükség.

Minden színből 10-10 rombuszt félbevágtam.

Közben jöttem rá, hogy érdemes a vonalzó alá tenni egy másik dekorgumit is, úgy vízszintesen áll a vonalzó és könnyebb szépen vágni.

Négy dekorgumilapból ilyen sok mozaikunk lett.

Persze nem olyan pontosak az elemek, mint a bolti fajátéknál, de úgy vettem észre, hogy nincs túl nagy jelentősége pár tizedmilliméternek a játék szempontjából.
És ilyen gyorsan, ilyen nagy sikerű játékot még soha nem csináltam :-)