Azt az előző bejegyzésben elfelejtettem említeni, hogy a képek sorrendje nem véletlen. Ugyanúgy a Tapolca folyásirányának megfelelően sorban tettem fel őket ide, mint ahogy a malmokról szóló könyvben is aszerint ír róluk Apu.
Az Agyagliki malom őse Kinizsi Pál agyagliki birtokán állhatott. Ma már semmi nem látható belőle, a 20. század végén elbontották a romokat.
A Benedictinus malom a bakonybéli apátság malma volt, sajnos ez sem áll már.
A Hódoska malmot az elmúlt tíz évben az utolsó tulajdonos unokája nagyon szépen felújította, és az épületegyüttes ma Edvy Malom Fogadó és Barokk Udvarház néven rendezvényeknek ad helyszínt.
A Csuzi malmot az 1950-es években folyamatosan átépítették, így a mostani épületek már egyáltalán nem emlékeztetnek a régi malomra.
A Város malom képén nem véletlenül vannak fürdőző gyerekek: Apu is a malom körül kiszélesedett pataknál strandolt gyerekkorában. Az azóta felújított, ma lakásnak használt épület mellett én is gyakran elsétálok, amikor Pápán járok.
A Tízes malom arról a tíz kerékről kapta a nevét, ami hajtotta. Áll még az épület, lakásnak használják.
A Mester malomból viszont már semmi nem maradt, a 20. század végén lebontották.
A Pap malom képe nagyon ismerős volt nekem, mihelyt megláttam, aztán persze rájöttem, miért: hiszen ezt megfestette már korábban is Apu, kint is volt (vagy van is?) a lakásban. Persze más színekkel - a mostani változat nekem jobban tetszik, mert színesebb :-) Az épület egyébként áll még, de nagyon romos.
A Felső Eperjesi Küllő malom először a pálosoké volt, majd az Esterházy uradalomé. Az épület áll még, a malmot az 1951-es államosítás után állították le.
Utoljára maradt a Fehér malom, ami szintén áll még, bár 1951 után már csak raktárnak használták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése