Most pedig sok-sok virág

Korábban már szóltam ezekről a horgolt virágos csatokról, a horgolás mikéntjét is leírtam. Azóta viszont készült még néhány, így gondoltam, pár újabb kép nem fog megártani senkinek ;-) Szinte minden barátnőmnek lányai vannak, és mivel készültünk ide-oda látogatóba, gondoltam, jó ajándék ez a kislányoknak, így elhatároztam, hogy ha éppen szabad a kezem, nem tétlenkedek - beszélgetés közben, játszótéren gyártottam a kis virágokat (azóta még több van, amióta ezek a képek készültek :-) ). ((Timiéknek is viszek, ha végre eljutunk))

Készültek a kislányok kedvenc színeiben (fent), de azért a biztonság kedvéért (na meg mert meguntam a rózsaszínt és a lilát) horgoltam más színűt is (lent). Hanna pl. a türkizt választotta, és mint kiderült, van egy ruhája, amihez nagyon jól passzol - aztán elúszott a Dunában, de amíg náluk voltunk, újat horgoltam, oda is vittem a gombolyagaimat :-)

A virágos rét:

És hátul a rávarrt csatok:

A mi gyümölcsöskertünk

Kaptunk kölcsön egy olyan társasjátékot, amivel 1. Vanda is tud már játszani 2. a nagyok is élvezik 3. nem versengés van benne, hanem mindenki együtt próbálja legyőzni a pofátlan hollót. Egyetlen bökkenő: több mint 10 ezer forintba kerül a boltban...

Viszont... mi nagyon ügyesek és kreatívak vagyunk, és remekül szórakoztunk, amíg elkészítettük.

Első: a gyümölcsök

Az eredetiben fából vannak. Hm. Esztergálni nem tudok.
A megoldás: só-liszt gyurma. Ezt a receptet használtam:
20 dkg só, 20 dkg liszt, 1,2 dl víz, 2 evőkanál olaj (innen származik)

Emma (8) főleg almákat készített,

Viola (5,5) cseresznyét,

Vanda (2,5) pedig... khm... már nem tudom, mit mondott, mit csinál, de őszintén szólva egy részét kénytelen voltam összegyúrni, amikor nem nézett oda, mert olyan tempóban gyártotta, amit csinált, hogy nem maradt elég gyurma a gyümölcsökhöz.

Készült még szilva és körte is.

A festést magamra vállaltam (a többiek addig kifestőt festettek vízfestékkel), mert akrillal akartam festeni, az meg nem való nekik. Meg még én is megszenvedtem ezeknek az apró kis micsodáknak a festésével, senki kudarc miatti hisztije nem hiányzott.

Második: a játéktábla

Az eredetiben vastag karton négyrét hajtva.

Nem ez az első társasjáték, amit csinálok, és mindig gond, hogy ha megfelelő vastagságú kartonból akarom csinálni, ami tartós ugye, meg nem dőlnek fel a bábuk (ebben az esetben nem gurulnak el a gyümölcsök) az esetleges hullámok miatt, akkor probléma, hogy hogyan oldjam meg az összehajtást - nem reális egy 40-50 cm-es tábla egészben való tárolása.

Morfondíroztam, és a végén olyan megoldásra jutottam, ami többek véleménye szerint is jobb, frappánsabb, mint az eredeti: kirakószerűen összerakható tábla - vagyis nem is tábla, hanem mező négy fával. A fák törzse csatlakozik be a mezőbe (nem tudom, a képen mennyire látszik).

Söralátétkartonból ollót és sniccert felváltva használva vágtam ki a faalakokat és a kertet, majd Emmával kifestettük a fákat akrilfestékkel (amikor a többiek nem voltak ott, Emmának már megengedtem az akrillal való festést - hálából összekente a terítőt, hiába volt újságpapír-alátét :-) )

A fákra a 2D-s gyümölcsöket aztán megint kollektívan csináltuk. Emma a körtét-almát, én a szilvát vágtam, Vanda az apró almalyukasztóval lyuggatta a cseresznyéket, Viola pedig ragasztott (némi segítséggel).

Harmadik: a holló

A kirakóra és a tábla közepére is kellett a holló, ráadásul lehetőleg azonos alakban. Indigót úgy tűnik, már nem tartunk, úgyhogy miután csomagolópapírra átrajzoltam a tábláról, kénytelen voltam hegyes ceruzával végigrajzolva átnyomni a kartonra - több-kevesebb sikerrel. Aztán jöhetett megint az akrilfesték.

A szép világoszöld festékem majdnem elfogyott, a sárga körül már nem tudtam azzal festeni, ez a sötétzöld meg annyira gyászos lett, hogy kénytelen voltam kis virágokat festeni rá körbe.

Próbáltam egyformára a két madarat. A kirakót először megfestettem, utána vágtam szét.

Negyedik: a dobókocka

Ez nem volt annyira bonyolult ügy. Igaz, mivel elfogytak a faépítőből a kockák, nem tudtam közel sem olyan nagyot csinálni, mint az eredetiben:

Csak egy normál fakockát festettem meg akrillal, a kosarat és a hollót pedig alkoholos filccel rajzoltam rá.

Ötödik és egyben utolsó: a kosarak

Na, ezzel még adós vagyok, kosarak nem készültek - Viola szerint nem is kell, anélkül is lehet vele játszani. Ami igaz persze, de ha valamikor úgy adódik, azért majd csinálok.
Frissítés: elkészültek a kosarak! Itt nézheted meg őket.

Végül a játékszabály:

Te is megcsinálod?

Egy kicsi és egy nagy

A youtube-on láttam, hogyan lehet egyszerűen ilyen tartókat varrni (szerettem volna idelinkelni a kis videót, de nem sikerül megtalálnom). A nagyobbat két 20*40 cm-es anyagdarabból, a kisebbet pedig 16*32 cm-esből varrtam. A kockás gyapjúanyagot a lomispiacról hoztam el az otthagyott cuccok közül (fénykorában szoknya volt), a kis virágos még régebbi beszerzés.

Egymásba is lehet őket tenni.

És hogy miket lehet bennük tárolni? Pl. hupikék törpikéket és műanyagállatokat - nekem legalábbis a fényképezéskor az volt kéznél. :-D

Ha alacsonyabb tartóra van szükség, vissza lehet jobban tűrni a lehajtást.

Nem tettem bele semmit merevítésnek, a gyapjú elég vastag ahhoz, hogy ilyen méretnél (a nagyobb kb. 10*10 cm-es) tartsa a formáját.

Az elsőn ezt a kis leveles hímzésmintát próbáltam ki az új gépem repertoárjából. Gondoltam, ne csak praktikus célból legyen letűzve, hanem legyen rajta egy kis extra dísz.

Nem volt túl haladós, ezért a másodikon már ezt a gyorsabb kis csillagosat (vagy értelmezhetjük apró virágoknak is őket) használtam.

Felül kerek,

alul szögletes.

Középen meg tojás.

Vanda első műve

Persze tudom, hogy elfogult vagyok, de még jó, hiszen az anyja vagyok. ;-) De látott már valaki egy 2 év 4 hónapos kicsi lányt, aki ilyen szépen rajzol? :-)
Az igaz, hogy azt bocsátotta előre, hogy csigát fog rajzolni, és csigaformája nincs, de majdnem elájultam, amikor megrajzolta a fejét, két szemét, száját, két kezét, két lábát. Megkértem, rajzoljon még egyet, és meg tudta ismételni. Ilyet még a jó rajzos Emma is csak kb. 3 évesen rajzolt (Violához már nem is hasonlítom, aki elmúlt 4 éves, amikor előállt az első emberformával, és bár keze-lába nem volt, én azért fellélegeztem, hogy van remény).
Muszáj volt lefényképeznem, mert az új szekrény egyik polcának aljára rajzolta, és bár természetesen nem töröltem le, ott azért elég nehéz újra és újra megcsodálni :-)))

Egy óra és egy szalvéta találkozása

Trilla megkért, hogy díszítsem ki neki szalvétával az IKEÁ-s óráját, mert nem talált olyan színűt, amilyet szeretett volna.

Kéket vagy sárgát akart. Találtam ezt a - szerintem - nagyon szép szalvétát a KIK-ben.

Trilla jóváhagyta, úgyhogy már csak idő kérdése volt, hogy elkészüljön a mű. Na nem mintha annyira sokáig tartott volna megcsinálni, hanem nehezen ültem le hozzá, mert az óra alakja miatt kicsit tartottam a feladattól. Aztán amikor nekiálltam, kiderült, hogy egyszerű ráragasztani, csak a megfelelő méretű kört kellett kivágnom a szalvétából. Dekupázsragasztóval rásimogattam és kész:

Az egyik kép vaku nélkül, a másik vakuval készült, egyik se az igazi, valahol a kettő között van a rendes színe.

Házikós remekmű Violától

A múltkori tulipános hímzés után...

 
...elkészült Viola a másik nagymamának (szintén születésnapi ajándékként) hímzett terítővel. A rajz ugyan az enyém, de a téma ötlete és a színválasztás az övé. Meg persze nem utolsó sorban a hímzés.

A hátulja a szokásos, csak azért teszem ide a fényképet, mert utólag vettem észre, hogy olyan így, mintha a domb mögül kelne fel a nap...