Virágözön

Nem most kezdtem ezeknek a virágoknak a horgolását, de most kérték többen is a leírást, így végre csináltam róluk fényképeket is.

Hajcsatnak készítettem el őket, így néz ki a hátuljuk:

A horgolás leírása:
6 láncszem gyűrűvé zárva.
Megint 6 láncszem, ezt egy rövidpálcával a gyűrűhöz kapcsolom. Megismétlem ezt 4-szer, hogy az 5 külső sziromnak meglegyen az alapja.
Az első láncszemhurokhoz kapcsolódok egy hamispálcával. A láncszemhurokba 3 láncszem sormagasításnak, aztán 10 kétráhajtásos pálca. A végén 3 láncszem, rövidpálcával a láncszemhurokhoz rögzítve. Ezt az egészet ismételni másik 4 láncszemhuroknál is, ezzel elkészül a külső sziromsor (amit a csatos képen lehet jól látni).
A kezdő láncszemgyűrűhöz kapcsolódok egy hamispálcával és az előzőhöz hasonlóan 5-5 láncszemből 5 láncszemhurkot alakítok ki.
Az első láncszemhurokhoz kapcsolódok egy hamispálcával, utána 2 láncszemből sormagasítás következik, majd 6 egyráhajtásos pálca, végül 2 láncszem, amit rövidpálcával kapcsolok a hurokhoz. Kész a középső sziromsor.
A kezdő láncszemgyűrűhöz kapcsolódok egy hamispálcával, majd a gyűrűn körbehaladva a rövidpálcák közé (amikkel a láncszemhurkokat kapcsoltam a gyűrűhöz, 2-2 egyráhajtásos pálcát horgolok, végül a kezdő pálcához kapcsolom egy hamispálcával a zárót. Ebből lesz a belső sziromkör. Az eredeti leírás szerint 22 egyráhajtásos pálca kell ide, de nekem az nem jön ki egyenlően elosztva.
Dőlt betűkkel azt írtam, amit én tettem hozzá a leíráshoz. Lehet, hogy egyébként is így kell érteni a leírást, de - lévén nem vagyok profi horgoló - nekem ez nem egyértelmű.

Az első ajándékba horgolt virágnál véletlenül csak 4 láncszemhurkot készítettem az elején, de mire észrevettem, már több szirom készen volt és nem volt kedvem felbontani. Hogy egyformák legyenek (mivel testvéreknek készültek), a másikat is 4-4 szirmúra horgoltam.

A virágszálaim az általuk választott színű virággal:

A szatyrok szabásmintája

Erzsi kérte ezeknek és ezeknek a szabásmintáját, úgyhogy megerőltettem magam, átrajzoltam A4-es lapokra és beszkenneltem. Íme:

 

 

A kinyomtatás sikerességéért nem kezeskedem, én csak úgy tudtam, hogy pár mm margót csinált és így nem lett a minta hajszálpontosan akkora, mint az eredeti, de azért kiindulási alapnak jó lehet.

Három blúz

Ezeket nem most varrtam, de csak most készültek a képek. Mert most, hogy jó idő lett, kezdtem újra hordani őket. És szeretném hamarosan bővíteni is a kollekciót. Ugyanaz alapján a szabásminta alapján készültek, mint Emma ünneplős blúzai (első és második), csak éppen 176-os méretben (ugyanis ez lánykablúz (vagy hogy mondják) szabásmintája).

Ez volt az első, nem tudom, pontosan hogy hívják ezt az anyagot, gyűrt (a kedvencem, mert nem kell vasalni), egy kicsit talán műszálas, de a gézanyagra hasonlít.

Ez tényleg gézanyag, szintén nem vasalandó :-)

Ez a kedvenc anyagomból van, a 390-es boltok egyikében vettem, szerencsére már a vásárláskor rájöttem, milyen jó kis anyag és vettem több métert belőle. Emmának is varrtam belőle ruhát, Vandának pedig a gumicérnás fellángolásom idején egy smokkolt blúzocskát.

Akkor erről legyen egy kép a próbababán is, mert mondom, most ez a kedvencem. Így néz ki "élőben".

A három blúz majdnem egyforma, csak az ujjukkal variáltam.

1. A kék csíkosnál követtem teljesen a szabásmintát, de úgy szerintem túl rövid lett az ujja. Visszahajtva készült gumiház, ebbe vékony gumi került.
2. A fehérnél már nem akartam gumiházat, inkább fodrosra hagytam, a szélét sűrű cikkcakkal tisztázva el, a behúzáshoz egy keskeny gumit varrtam rá cikkcakkal úgy, hogy varrás közben meghúztam a gumit.
3. A zöld kockás is fodros (cikkcakkal tisztázva), de két sor gumicérna húzza össze úgy, hogy nem az alsó szál helyére tettem a gumicérnát, mint a smokkolásnál általában, hanem csak ráfektettem a kívánt szorosságnak megfelelő hosszúságú gumicérnát az ujjra, összecsomóztam a két végét és cikkcakkal végigmentem rajta ügyelve arra, hogy nehogy belemenjen a tű a gumicérnába.

Talán nem ártana egy közelebbi kép a háromféle megoldásról.

Még két szatyor

Megvarrtam a mindentelnyelő táskák közül a vízállónak az ikertestvéreit. Az egyik "megrendelésre" készült, a másik ajándékba.

Egyrészt nem találtam a ferdepánthoz korábban használt kék anyagot, másrészt nem is baj, ha nem ugyanolyanok, mint az enyém, szóval az újaknak narancssárga lett a ferdepántjuk. Talán még jobban is néznek ki így.

Párnával kitömve:

A szabásminta itt elérhető: http://moniezmegaz.blogspot.hu/2013/05/a-szatyrok-szabasmintaja.html
És az újításom, a címke:

Merthogy jó lenne saját címke, de drága csináltatni. Korábban varrtam a műveimbe (ha el nem felejtettem) hímzett szalagot, a ruhákba már csak azért is, hogy könnyebb legyen megtalálni a hátulját. De gondolkoztam, hogy hogyan lehetne mégiscsak valami monogramos egyedit. Megfordult a fejemben a textilfilccel megírt változat, de a szalagokon néha nagyon hülyén fog a filc. Meg azt hiszem, így varrva elegánsabb :-) És szerencsére MM-et könnyű varrni a kukacolós talppal. Még csak ez a három címke készült, de fogok venni ripszszalagokat különböző színekben, hogy a darabhoz illő színűt tudjak be/rávarrni.

Születésnap a lovasiskolában

Ez vajon micsoda?

Ennek a belseje:



Emma születésnapra volt hivatalos, és mivel lovasiskolában volt az esemény, gondoltuk, valami lovas ajándék nem lesz nagy melléfogás, ezért készítettem el ezt a párnát.

A már korábban (egy párnánál és konyhai kesztyűknél) is alkalmazott cirádákat varrtam rá szabad gépi tűzéssel.



A kis kócos közelebbről is:

Mézeskalács - így is lehet

Tervezem, hogy tényleg sütünk mézeskalácstojást idén is. Főleg, hogy Viola sokat emlegeti, hogy valamelyik ovistársa tejszínhabbal ette állítólag a mézeskalácsot, és ő is szeretné megkóstolni úgy. Szóval ideje mézeskalácsot sütni. De hogy ne csak én süssem, a díszítésnél szerintem azt fogjuk csinálni, mint amit karácsonykor. Ezért mutatom a karácsonyi mézeskalácsainkat, ha nem is annyira aktuálisak. Bár ahogy a a kiválasztott képeket elnézem, nincs is köztük karácsonyi motívum, úgyhogy jöhetnek nyugodtan.

Na, tehát cukros tojásfehérje helyett magok. Bekenjük a még nyers mézeskalács tetejét tojással és magokat teszünk rá dísznek, megsülve a magok is sokkal finomabbak. És bár a cukros-tojásfehérjéshez képest merésznek tűnhet az ízkombináció, egyáltalán nem az: nagyon finom a mézeskalács tökmaggal, napraforgómaggal, szezámmaggal! Volt most egy kis szeletelt mandulám is, úgyhogy az is került rá.

Ezeket csináltuk a célból, hogy a fára lógassuk:

Közeledik a húsvét

Úgyhogy egy kis kedvcsináló. Magamnak. Mert ebben a havas-hideg időben, hát, nem érzem át egészen, hogy mindjárt itt a húsvét.
Néhány éve ilyen mézeskalácstojásokat sütöttünk Anyuval. A lényeget Anyu csinálta (tésztagyúrás, szaggatás, sütés), csak a dekoráció az én művem.

A tészta receptje a régi blogomon.