Rumlimóka - gyümölcsöskert megint másképp

A gyümölcsöskert társasjátékot a gyerekekkel közösen elkészítettük már itthon régebben. Az elve nagyon tetszik nekem (együttműködés a lényeg, nem versengés), ezért tavaly karácsonyra egy hasonlót kapott Vanda: Az elveszett nyakék címmel. Az ötlet nem, de az elkészítés saját.

Amikor a helyi kultúrház játékkészítő pályázatot hirdetett gyerekeknek azzal a feltétellel, hogy használt anyagokból kell használható játékot készíteni, nem volt kérdéses, hogy társasjátékot alkotunk. A korábbi bejegyzésemben is leírtam már, hogy a gyümölcsöskerthez hasonló társast szinte bármilyen tematikával el lehet készíteni, lényege, hogy van 4x10 "valami", amit össze kell gyűjteni, miközben egy 9 darabos kirakó is rakódik, és előbb kell a gyűjtéssel végezni, minthogy a kirakó készen lenne. A dobókocka 4 oldalán a gyűjteni való "valamik" vannak, egyik oldalán a kirakón szereplő kép (ha ezt dobjuk, akkor helyre kell tenni egy kirakódarabot), végül az utolsó oldalon egy olyan dolog, amit dobva egyszerre 2 tetszőleges "valamit" is begyűjthetünk. És mindenki a közös cél érdekében tevékenykedik, mert vagy mindannyian győzünk (ha sikerül a kirakót megelőznünk), vagy mindannyian veszítünk.
Szóval kellett 4x10 valami - a pályázati kiírásnak megfelelően használt dolgok. Színes ceruzák, amik már túl kicsik rajzolni, kinderfigurák, amikkel már Dunát lehetne rekeszteni, kallódó dominók, amikből már nincs ki a készlet. Negyediknek pedig újságpapírból csináltunk könyveket. És miért kellene ezeket összegyűjteni? Hát hogy rend legyen egy gyerekszobában :-)
Íme a játékszabály:

Táblának keresgéltem használt kartont (elteszem a müzlisdobozokat, ilyesmiket festéshez, kreatívkodáshoz), amikor kezembe akadt egy jó nagy cipősdoboz, és hát... miért is ne? Ez lett egyben a játék doboza és a szoba, ahol rendet kell rakni. Gyerekkoromban mindig szerettem babaszobákat készíteni, és most a gyerekeknek is tetszett az ötlet.

Először is a 4 összeszedendő dolognak kellett tárolóhely a doboz - bocsánat, szoba - négy sarkába.
Vanda dekorálta ki a kifordított gyógyszeres doboz külsejét, ebből lett a babaláda. A könyvespolcnak használt tejszínes tetrapack dobozt is ő festette ki (mindenkinek kellett feladatot találni, hiszen közösen készítettük).

A ceruzatartóhoz üres fogpiszkálós dobozt, a dominós dobozhoz almaleves tetrapack dobozt mentettünk meg a szelektív kukából.

A könyveket - ha már csináltuk - nem akármilyenre csináltuk: több kötet is Marika történetét dolgozta fel :-)

Varrógéppel varrtam össze a lapokat. A könyvek belseje nagyon tanulságos...

 

Emma szőnyeget készített a szoba közepére egy rossz pólóból.

A tapéta mintáját Viola formalyukasztóval csinálta, az ablakokat és az ajtót is ő rajzolta meg.

A szekrényhez egy gyógyszeres dobozt vontam be színes papírral.

Az ágyhoz szintén gyógyszeres dobozt használtunk, egy rövid ujjúvá alakított hálóing ujjából varrt rá Emma ágytakarót.

Közelebbről.

Az állólámpa hozzávalóit kitaláljátok? Emma lakkfilccel dekorálta a lámpaernyőt. Az asztal hullámpapírból, a szék gyógyszeres üveg kupakjából van.

És hogy teljes legyen a berendezés, festmények is készültek használt kartonból:

Fent Vanda pillangói, lent Viola kislányai.

Itt pedig a szobában vannak a kislányok.

És a teljes szoba:

A kirakó - a játék témájához igazodva - tkp. egy terített asztal. A doboztetőre lehet kirakni.

 Végül a dobókocka, természetesen nem használt fakockából átalakítva:

Mivel az utolsó pillanatban készültünk el vele, vittük leadni egyből, és nem tudták kipróbálni, alig várják a gyerekek, hogy a pályázat lezárulta után visszakapjuk, és játszhassanak vele.

Újrahasznosítható csomagolás újrahasznosított anyagból - avagy a vakond találkozása az ikeás árnyékolóval

Bocsánat a fárasztó címért, de fáradt vagyok :-P

Emma szülinapra ment, és az ajándéknak kellett valami csomagolás. Réka, a születésnapos nagy Kisvakond-rajongó (kapott már 2 éve kisvakondos párnát tőlünk, tavaly pedig neki ebből a vakondos anyagból csináltam a szütyőt), és volt még a vakondos anyagból, hát gondoltam, abból kellene valami szatyorfélét csinálni az ajándékhoz. Ja, a vakondos anyag az egy gyerektakaró-huzat, de az én gyerekeim nem használnak takarót, csak plédet, ezért hasznosítom ily módon az anyagot. Nagyon vékony anyag, kellett valami merevítés, de nem találtam a felvasalható közbélést, viszont keresés közben a kezembe akadt az az árnyékolópár, amit egyik kedves sógornőm selejtezett le beköltözéskor. Két anyagból, egy vízlepergetőből és egy sima pamutból van összevarrva, én is együtt használtam a két anyagot.

Meditáltam kicsit, hogy hogyan oldjam meg a külső anyag és a bélés kapcsolatát, végül amellett döntöttem, hogy színt színre téve összevarrom őket alul és kétoldalt, majd kifordítom - ettől eltűnnek az anyagszélek, és szebb lesz belülről nézve is.

Le is tűztem a bélést, hogy a vékony külső anyag kevésbé mozogjon el (ha már egyszer a vasalható közbélést nem találtam meg). És aztán egyszerűen összevarrtam a táska oldalát és alját, meg kialakítottam némi szélességet a sarkoknál. Ja, és a vakondos anyagot a tetején hosszabbra hagytam, hogy vissza tudjam hajtani.

Az árnyékolóból lett a füle is, az strapabíró.

Hosszú fület csináltam, hogy vállra lehessen akasztani.

Ráadásnak még egy kép, az egyik ajándék, ami belekerült (ezt Emma készítette egy youtube-os video alapján):

A WU2-s flakon új élete

Vanda mondogatja egy ideje, hogy ő is szeretne kosarat a futóbiciklijére. Olcsót nem láttam mostanában, drágát meg nem veszünk...

Ma viszont homlokon csókolt a múzsa, és amikor hazahoztam az oviból, körülnéztünk, milyen kiürült flakonunk van.

Ezt találtuk:

(Persze a figyelmes szemlélő kiszúrhatta, hogy ez egy teli flakon :) Igen, mert szokás szerint elfelejtettem lefényképezni a kiindulási állapotot, viszont van egy teli flakonunk is.)

És ez lett belőle:

Recés késsel vágtam félbe, aztán a konyhai ollóval igazítottam ki a szélét. Vanda pedig kidíszítette lakkfilccel. Lyukasztóval két lyukat csináltam rá, és drótot is találtam a kamrában a rögzítéshez.

A nővéreiért menet már bele is tette a kis pónit.

Oldalról:

Teljes a felszerelés: csengő, kosár és duda.

A Molnár malmai - folytatás

A kettővel ezelőtti bejegyzésemben elkezdtem bemutatni édesapám "malmos" képeit. Itt következik a másik 10 festmény.

Azt az előző bejegyzésben elfelejtettem említeni, hogy a képek sorrendje nem véletlen. Ugyanúgy a Tapolca folyásirányának megfelelően sorban tettem fel őket ide, mint ahogy a malmokról szóló könyvben is aszerint ír róluk Apu.

Az Agyagliki malom őse Kinizsi Pál agyagliki birtokán állhatott. Ma már semmi nem látható belőle, a 20. század végén elbontották a romokat.

A Benedictinus malom a bakonybéli apátság malma volt, sajnos ez sem áll már.

A Hódoska malmot az elmúlt tíz évben az utolsó tulajdonos unokája nagyon szépen felújította, és az épületegyüttes ma Edvy Malom Fogadó és Barokk Udvarház néven rendezvényeknek ad helyszínt.

A Csuzi malmot az 1950-es években folyamatosan átépítették, így a mostani épületek már egyáltalán nem emlékeztetnek a régi malomra.

A Város malom képén nem véletlenül vannak fürdőző gyerekek: Apu is a malom körül kiszélesedett pataknál strandolt gyerekkorában. Az azóta felújított, ma lakásnak használt épület mellett én is gyakran elsétálok, amikor Pápán járok.

A Tízes malom arról a tíz kerékről kapta a nevét, ami hajtotta. Áll még az épület, lakásnak használják.

A Mester malomból viszont már semmi nem maradt, a 20. század végén lebontották.

A Pap malom képe nagyon ismerős volt nekem, mihelyt megláttam, aztán persze rájöttem, miért: hiszen ezt megfestette már korábban is Apu, kint is volt (vagy van is?) a lakásban. Persze más színekkel - a mostani változat nekem jobban tetszik, mert színesebb :-) Az épület egyébként áll még, de nagyon romos.

A Felső Eperjesi Küllő malom először a pálosoké volt, majd az Esterházy uradalomé. Az épület áll még, a malmot az 1951-es államosítás után állították le.

Utoljára maradt a Fehér malom, ami szintén áll még, bár 1951 után már csak raktárnak használták.

Ahogy én sütöm a kenyeret

Áginak küldöm ezt a bejegyzést...

Fogsz egy tálat, amiben majd dagasztod a kenyértésztát (jó esetben ez egy robotgép keverőtálja). Beleteszel egy fél élesztőt (2 g)

 Késsel összekaszabolod az élesztőt (de lehet kézzel morzsolni is, ha a hagyományos módszereket szereted).

Teszel hozzá egy evőkanál cukrot (én itt nádcukrot használtam).

Eresztesz 3,5 dl meleg vizet a csapból, és hozzáöntöd.

Megvárod, míg így felfut az élesztő (közben elindítasz egy mosást):

Teszel hozzá egy teáskanálnyi sót (kb. 5-6 g).

Öntesz hozzá 30 g olajat - és nem baj, ha több löttyen, nem árt neki (ilyenkor már ráállítom a mérlegre a tálat, azért van az olaj is grammban).

Ha egészségesebbet akarsz, 200 g teljes kiőrlésű lisztet teszel...

...340 g sima liszt mellé (de értelemszerűen lehet 540 g sima liszt is, és persze én se mindig ezt az arányt csinálom, leginkább ahogy éppen sikerül öntenem a teljes kiőrlésűs zacskóból, aszerint pótolom ki 54 dekára a másikból).

És jöhet jóbarátom, a Bosch robotgép (itt el lehet menni kicsit porszívózni).

Ha így néz ki a tészta, amikor visszaérek, hintek még hozzá egy kis lisztet, hogy...

...ilyen legyen.

Aztán a belisztezett pulton négyfelé vágom a tésztát,

és ilyen kígyókat sodrok belőle (persze lehet szebbeket is, de minek). Ráteszem őket sütőpapíron a tepsire.

Aztán megfőzöm az ebédet, amíg megkel. A légköri viszonyoktól függ, hogy mennyi idő alatt, ezért nem írok semmit, hogy mennyit kell várni.

Én 200 fokon max. 20 percig sütöm a légkeveréses sütőben.

Amikor kiveszem a sütőből, leborítom egy konyharuhával, amíg némiképp kihűl - ettől lesz puha, nem szárad ki.

És kész.

Rákaptam erre a formára az utóbbi időben, mert akkora szendvicset lehet aztán belőle csinálni, amekkorát éppen akarsz.