Tulipán és Viola

Nagyon megörültem a make it and love it blogon ennek a bejegyzésnek. Emma hímzett már keresztszemest, de úgy gondoltam, hogy az Violának még túl nehéz lenne, viszont miért ne hímezhetne ilyen teljesen egyszerűen, valaminek a körvonalát? Műanyagtányérom (mint a belinkelt blogon) nem volt hozzá, viszont a sógornőm lakásvásárlásából örököltem egy jó nagy hímzőkeretet is, ebbe kifeszítettem egy laza szövésű lenvászon anyagot (egy rossz nadrág, aminek az anyagából már babaruhát is varrtam). Azért laza szövésűt (bár lehet, hogy nem ez a szakkifejezés rá), hogy a tompa végű tű is átmenjen rajta. Viola kezébe nem szívesen adtam volna még hegyes tűt.

A mintát megbeszéltük és ceruzával megrajzoltam. Igazság szerint nem gondoltam előre, hogy ilyen komoly, kész mű lesz belőle, így nem illanófilceztem.

Hiába mutattam neki, hogy csak simán menjen le-föl, Viola magától ráállt arra a fajta öltésre, ami úgy megy, hogy a színén mindig visszaölt az ember és meghímzi az egész vonalat. Látszik, hogy nem értek a hímzéshez (se), így fogalmam sincs, minek hívják ezt. A lényeg, hogy nagyon meglepődtem, milyen ügyes. Persze az öltéshosszok még váltakoztak, de hát istenkém, először fogott a gyerek tűt a kezébe... Ilyen szorgalmas volt:

Olyan lelkesen csinálta, hogy mint látszik, keret és felirat is készült a tulipán köré.
És ha már ilyen keményen dolgozott, megérdemelte, hogy méltóképpen kiegészítsem a munkáját az én szerény eszközeimmel. Összevarrtam egy erősebb anyaggal és ferdepánttal körbevarrtam, és már készen is van a Mama születésnapi ajándéka, egy kis terítő.

A hátulja:

Igen, jól látjátok, megint a kék függönyanyagom. Mindig vannak kedvenceim, amikből hónapokig élek, ebből lett már neszeszer, kistáska és ebből készül az új táskám is.