Pörgős-forgós szoknya

Természetesen Violának. Ő a nagy szoknyás mostanában. És a néptáncon azt mondták nekik, hogy pörgős szoknyában kell menni. Ami pedig igazán pörög, az a körszoknya, amiből eddig csak egy volt. Úgyhogy előkerestem valami megfelelő anyagot a készletből (nyomott mintás vékony kordbársony), és mértem, számoltam, megint mértem.

A körszoknya az ugye egy kör, aminek a közepén van egy kör alakú lyuk. Kört rajzolni úgy a legegyszerűbb, hogy egy pont körül többször is félbehajtom az anyagot (itt most háromszor, így 8 rétegnyi lett az anyag), és egy mérőszalagot körzőként használok az ívek rajzolásához. A körök sugara kell a szoknya kiszabásához. Viola derékbősége kb. 50 cm, ahhoz, hogy könnyen felmenjen rá egy szoknya vagy egy nadrág, annak olyan 70-80 cm bőnek kell lennie. A derékbőség a gumi hosszánál számít (48 cm-rel számoltam, összevarrás után 47 cm maradt a bőség), a 70-80 cm pedig a lyuk kerülete kell hogy legyen. Végül 11 cm-es sugarat mértem le, ami 69 cm-es kerületet eredményez (2r*pí), mert mire elkészül a szoknya, a varrásráhagyás miatt ebből már kb. 12 cm-es sugár és 75 cm-es kerület lesz (2*12*3,14=75). A lyuk körvonalától mértem fel a szoknyahosszot. Itt most 46 cm-t, amiből kb. 43 cm-es tényleges hossz lesz, ha az alján a felhajtást, a tetején pedig a varrásráhagyást elveszem.

És jöhet az olló...

Ami a széles gumiszalagokat illeti, nincs túl nagy választék a rövidáruüzletekben, ezért én a lomis piacon vadásztam nadrágtartóra, ez lett az eredmény:

Ja, merthogy egyszerű derékmegoldással akartam a szoknyát, mint az ünneplős szoknya varrásánál. Vagyis úgy, hogy összevarrok egy gumiszalagot, elnyolcadolom (jelölőceruzával, nem ollóval :-) ), nyolcfelé osztom a szoknya "lyukát" is, a jeleknél összetűzöm, aztán a gumit húzva cikkcakkal hozzávarrom a szoknyát a gumihoz.

A lyukon körbementem az interlockkal, a gumi összevarrásához pedig tettem egy kis virágos szalagot, mert nem tetszik nekem, amikor meglátszik a varrás.

A nehezén ekkor már túl is voltam...

Eltisztáztam a szoknya alját is, majd a szélétől úgy 1 cm-re körbementem sima egyenes öltéssel, mert utána állítólag könnyebb a visszahajtást megcsinálni (nem tudom, milyen lett volna nélküle), majd az 1 cm-t egyszer visszahajtottam és levarrtam (a dupla visszahajtás, mivel íves a szoknya alja, nem lenne ilyen szép).

És kész is:

Ez tényleg ennyi, elsőre se volt szerintem egy óra, bár nem mértem az időt. És még lesz ilyen szoknya, vettem is már két újabb anyagot, mert nagyon meg volt elégedve a szoknyás lány.

Ha rövid a nadrágod, toldd meg egy fodorral!

Tavaly ősszel varrtam Emmának két nadrágot. Előrelátóan jó nagy felhajtást csináltam, hogy annak idején legyen mit leengedni. Eltelt egy év, megnőtt a lány, leengedtem a felhajtást... és kiderült, hogy az egyik nadrágon nem hajtottam fel eleget. Hm. Olyat már csináltam, hogy rávarrtam egy csíkot egy nadrág aljára, de most valami mást, valami kevésbé kényszermegoldásnak tűnőt akartam.
Mivel Emmának a lila a kedvenc színe, előkotortam az újrahasznosításra szánt ruhák közül egy lila mintás hosszúujjú pólót (amit persze csak utólag jutott eszembe lefényképezni), és felszabtam.

A legalja, ami el van tisztázva, lett a nadrágnak is az alja, aztán vágtam még négy 4 cm-es csíkot, beráncoltam, felvarrtam, és ez lett belőle:

A pólóanyag nem bomlik, így a fodrok szélét nem kellett eltisztázni, és mivel egyszerűen körben levágtam a pólóból, a rövidebb oldalukat nem kellett összevarrni.

Hogy ne csak alul legyen valami lila, még egy kis virágot is rögtönöztem a zseb fölé:

Emmának tetszik, egy osztálytársanyuka azt hitte, bolti, úgyhogy a projekt elérte célját.