Háromperces bejegyzés a háromperces banánkrémlevesről

Igyekszem mindig készíteni valami levest is ebédre, mert nagyon keveset isznak a lányaim, és így egy kicsit növelni tudom a folyadékbevitelüket. Valamelyik vasárnap volt előző napi maradékunk ebédre, így nem a konyhában tüsténkedtem délelőtt, de leves nem maradt. Ebéd előtt aztán jött egy hirtelen ötlet és összeturmixoltam a következőket:
3 kisebb banán
1 barackos joghurt
tej (nem tudom, mennyi - erre szokták írni, hogy ízlés szerint).
Beledobáltam a múlt nyáron a fagyasztóba eltett málna maradékát, és tádám:
kész a BANÁNKRÉMLEVES MÁLNAGALUSKÁVAL.
Mivel tányérból ettük kanállal és nem pohárból ittuk, nyugodtan hívhattam levesnek turmix helyett. És nagyon finom volt.

Párnák

Rájöttem, hogy párnákat nagyon szeretek varrni. Ennek ellenére nálunk a lakásban nincs egyetlen olyan párna se, amit én varrtam volna, legfeljebb csak valamilyen-anyagból-két téglalapot-összevarrok-párnák. A "komolyabbakat" mind ajándékba varrtam. Pedig a gyerekek mindegyiket meg akarják tartani, amit varrok. Ideje lenne nekik is készíteni valami szépet. Addig is összeszedem ide a már elkészülteket, a legtöbbjük még a régi blogon van.

Az első foltvarrós párnámat Rebekának varrtam

A matrjoska-babás Nórié lett

A Kisvakond Réka nagy kedvence, ezért kapta ezt a születésnapjára

Ezt egy lovasiskolában tartott szülinapra vitte Emma ajándékba

Cicásból kettő is készült, csak különböző színösszeállításban, így mégiscsak egyediek.

Az első születési ajándék volt egy pici lánynak

Kicsi Annának rózsaszínes-lilás összeállításban varrtam meg



Elkövettem egy - így utólag úgy látom - kevésbé sikeres darabot is

Aztán volt több olyan párna is, amihez a lányaim rajzolták az alapot, amit aztán én kiszíneztem, kidíszítettem.

Ez volt az első. Erzsi mamának Emma Violát és saját magát rajzolta meg - természetesen tündérként

A másodikra - amit Margit mama kapott a születésnapjára - szintén Emma rajzolt

A kastélyos párnához egész kis mesét talált ki Emma

A párnababák pedig már Viola művei

A szasikó-hímzéses párnákat Anyunak varrtam

És a teljesség kedvéért a szoptatós párna is itt van

Vandanadrág - ez is újrahasznosítva

Darázsderekú legkisebbemnek muszáj varrnom pár nadrágot, mert a nővérei régi nadrágjai jórészt lecsúsznak róla, a belevarrt gumis nadrágok átalakításához meg nincs kedvem. Főleg, mert Emma és Viola a legtöbbjét tudja még használni. Hiszen ami 2 évesen hosszú nadrág volt, az most térdnadrág, ahol akkor elfért a pelenka, ott most elfér a fokhagymagerezdnyi fenekük.

Most nem felejtettem el lefényképezni a kiindulási darabot, mielőtt belevágtam volna! Kilós turiban vettem ezt a jó bő pulcsit, volt vagy 150 Ft. Egyből tudtam, hogy az ujjából Vandának lesz nadrág...

Nyissz: levágtam az ujjakat.

Még két nyissz: oldalt is felvágtam őket. Színt színre egymásra tettem a két darabot, aztán jöhetett a szabásminta, amit egy meglévő nadrág alapján rajzoltam.

Úgy látszik, kicsit rövidebb az ujj a kelleténél. Nem baj, legfeljebb nem ér bokáig a nadrág. Úgyis kis könnyed nyári nadrág lesz, ami csak azért hosszú, hogy ha elesik a betonon, ne nyúzza le a térdét. Itt most pont fordítva van a szabásminta, mert a pulcsi ujjának a felhajtását használtam fel gumiházként, vagyis az alja a nadrág teteje.

Behajtottam kicsit a minta alját és körbevágtam.

Kész is a szabás, a varrás pedig már gyerekjáték. Annyi trükk van a dologban, hogy a "kész gumiházba" előre belefűztem a kettőbe vágott gumit és a gumik végét is összevarrtam az anyaggal együtt, amikor az elejének ill. a hátának a közepén végigmentem a géppel.

És a végeredmény. Az alját egyszerűen cikkcakkal tisztáztam el úgy, hogy közben nyújtottam az anyagot. Nagyon szeretem ezeket a fodros széleket, és annyira egyszerű megcsinálni.

Nem kellett kétszer mondani neki, hogy vegye fel :-)

A játszótérre is nagy örömmel jött benne.

És még a kavics is ízlett ebben a nadrágban.

A pulcsi többi része pedig felhasználásra vár. Vagy nadrág lesz belőle a nagyoknak, vagy valami kis ruhácska, még majd megálmodom.

Laptoptok

Az én drága uramnak varrtam még a névnapjára. Hogy ne a régi kevésbé igényesen szabott polártokban hordja a gépét.

A merevítéshez vékony szivacsot használtam, amit még régen a 390-es boltban vettem (sajnos csak 1 métert). Pedig nagyon hasznos dolog, a boszorkánysapkához is ezt használtam. Ja, arról se tettem még fel képet... A zöldes anyag munkaruhavászon, a mei-taihoz vettem még korábban. A bélés sötétbarna, mint a csík az elején. Sokat meditáltam előtte, hogy hogyan varrjam meg a külső anyag-bélés-cipzár viszonylatot, aztán végül egy egyszerű megoldást választottam: interlockkal összevarrtam a három réteget mindenféle kifordítás meg egyéb nélkül, aztán összevarrtam az elejét és a hátulját az oldalával, nem cifráztam a dolgot.

 

A cipzárt Anyutól zsákmányoltam, nem tudom, újrahasznosított-e vagy csak egyszerűen a rakogatásban kopott-e meg a húzója, de a célnak most tökéletesen megfelelt.

 



Újraszoknyák

Persze nem vagyok még eléggé rutinos blogger, így megint csak akkor jutott eszembe, hogy le kellett volna fényképeznem a kiindulási ruhadarabot, amikor már késő volt. Így a nyájas olvasó fantáziájára van bízva a dolog: tessék elképzelni a következő kép alapján, hogy milyen is lehetett a szoknya, amit elfeleztem.

Segítségképpen: a felső szoknya derékrésze az eredeti maradt, csak gumit cseréltem benne, egyrészt mert kilazult, másrészt mert 14 éves derékra volt megvarrva, nem az én 5 éves nádszálaméra. (A gumicsere miatt sajnos a visszahajtást fel kellett bontanom, mert az öltések egy csomószor a gumin keresztül mentek.) A felső szoknyán a farkasfog és az alsó világoskék fodor az én művem. A farmeranyag folytatódott a másik szoknyában, amin csak annyit változtattam, hogy behúztam derékban és gumiházas derékrészt varrtam rá.

Ez lett Violáé. A szalagocska helyén eredetileg "farmermadzag" volt masnira kötve, ezt rövidebbre vágtam és a két végéhez hozzávarrtam a masnim két végéhez, amit aztán behúztam a csőbe (vagy minek nevezzem azt a valamit ott).

Persze a közelebbin se látszik tisztán, hogy hogyan van, mindegy.

Így állt Violán (mutatja a masnit):

Azt mondta a drága, hogy nem gondolta, hogy ilyen szép lesz. Azt hiszem, a kék fodor nyerte el ennyire a tetszését.

A másikat nem kellett túlvariálnom, a hímzés önmagáért beszélt, miatta volt muszáj végre megcsinálnom ezt az átalakítást. Csak annyit teszek még hozzá, hogy mivel nem akartam a szoknya hosszából túl sokat elvenni, a derékrész két keskeny csíkból van összevarrva (az eleje meg a hátulja), amit levágtam csíkot, azt elfeleztem, így kissé szűk lett a dereka, de szerencsére Emma nagyon karcsú még és fel tudja húzni, de lehet, hogy 5 év múlva már nem tudja miniszoknyaként hordani.

Használatban:

Nem sikerültek túl jól a függőfolyosón a lemenő nap fényében készült fényképek, de azért teszek ide még egy közöset is a két farmerszoknyás lányról.

Ja, és persze a kukacolós címkék:

Egy kupac szalag

Ahogy a címben ígérem, itt egy kupac szalag.

Így is lehet őket tenni. Szép színesek.

A múltkori szatyrokra csináltam ugyebár az sk címkéket szabad gépi tűzéssel. A sikerre való tekintettel (nem, a férjem nem dicsérte meg őket, ő annyit mondott a dologra, hogy "de nem teljesen egyformák", viszont másoknak tetszettek) beszereztem a helyi rövidáruüzletben némi pamutszalagot. Pamutszalagnak írom, mert a hivatalos elnevezések eltérőek, az eladó szerint van köztük Danubia - akármit is jelentsen ez - és köpper szalag, talán más is, de csak ezt a kettőt jegyeztem meg. Különböző szélességben és színben vettem, hogy mindig legyen kéznél megfelelő, amikor varrok valamit.

És akkor az első felhasználásuk:

Hogy mikbe varrtam bele, az hamarosan következik.

Virágözön

Nem most kezdtem ezeknek a virágoknak a horgolását, de most kérték többen is a leírást, így végre csináltam róluk fényképeket is.

Hajcsatnak készítettem el őket, így néz ki a hátuljuk:

A horgolás leírása:
6 láncszem gyűrűvé zárva.
Megint 6 láncszem, ezt egy rövidpálcával a gyűrűhöz kapcsolom. Megismétlem ezt 4-szer, hogy az 5 külső sziromnak meglegyen az alapja.
Az első láncszemhurokhoz kapcsolódok egy hamispálcával. A láncszemhurokba 3 láncszem sormagasításnak, aztán 10 kétráhajtásos pálca. A végén 3 láncszem, rövidpálcával a láncszemhurokhoz rögzítve. Ezt az egészet ismételni másik 4 láncszemhuroknál is, ezzel elkészül a külső sziromsor (amit a csatos képen lehet jól látni).
A kezdő láncszemgyűrűhöz kapcsolódok egy hamispálcával és az előzőhöz hasonlóan 5-5 láncszemből 5 láncszemhurkot alakítok ki.
Az első láncszemhurokhoz kapcsolódok egy hamispálcával, utána 2 láncszemből sormagasítás következik, majd 6 egyráhajtásos pálca, végül 2 láncszem, amit rövidpálcával kapcsolok a hurokhoz. Kész a középső sziromsor.
A kezdő láncszemgyűrűhöz kapcsolódok egy hamispálcával, majd a gyűrűn körbehaladva a rövidpálcák közé (amikkel a láncszemhurkokat kapcsoltam a gyűrűhöz, 2-2 egyráhajtásos pálcát horgolok, végül a kezdő pálcához kapcsolom egy hamispálcával a zárót. Ebből lesz a belső sziromkör. Az eredeti leírás szerint 22 egyráhajtásos pálca kell ide, de nekem az nem jön ki egyenlően elosztva.
Dőlt betűkkel azt írtam, amit én tettem hozzá a leíráshoz. Lehet, hogy egyébként is így kell érteni a leírást, de - lévén nem vagyok profi horgoló - nekem ez nem egyértelmű.

Az első ajándékba horgolt virágnál véletlenül csak 4 láncszemhurkot készítettem az elején, de mire észrevettem, már több szirom készen volt és nem volt kedvem felbontani. Hogy egyformák legyenek (mivel testvéreknek készültek), a másikat is 4-4 szirmúra horgoltam.

A virágszálaim az általuk választott színű virággal:

A szatyrok szabásmintája

Erzsi kérte ezeknek és ezeknek a szabásmintáját, úgyhogy megerőltettem magam, átrajzoltam A4-es lapokra és beszkenneltem. Íme:

 

 

A kinyomtatás sikerességéért nem kezeskedem, én csak úgy tudtam, hogy pár mm margót csinált és így nem lett a minta hajszálpontosan akkora, mint az eredeti, de azért kiindulási alapnak jó lehet.