A királylány kertje

A gyümölcsöskert társasjáték lett nemrég a gyerekek egyik kedvence. A Vandának is való kevés társas egyike, ezért nagyon megörültem, amikor egy hasonló elven működőt láttam a neten, csak éppen királylányosat. Az ötletet tett követte...

A gyümölcsöskert és a hasonló játékok lényege, hogy van 4x10 "valami", amit össze kell gyűjteni, miközben egy 9 darabos kirakó is rakódik, és előbb kell a gyűjtéssel végezni, minthogy a kirakó készen lenne. A dobókocka 4 oldalán a gyűjteni való "valamik" vannak, egyik oldalán a kirakón szereplő kép (ha ezt dobjuk, akkor helyre kell tenni egy kirakódarabot), végül az utolsó oldalon egy olyan dolog, amit dobva egyszerre 2 tetszőleges "valamit" is begyűjthetünk. És mindenki a közös cél érdekében tevékenykedik, mert vagy mindannyian győzünk (ha sikerül a kirakót megelőznünk), vagy mindannyian veszítünk. Világos, ugye?

A téma ebben az esetben királylányos: egy királylány nyakékének darabjait kell összegyűjteni, a kirakón pedig egy sárkány szerepel.


A játéktáblához kellett egy szép királylányfej és -dekoltázs. Gondoltam, ha van festő a családban, akkor talán nem nekem kellene ezt megcsinálnom, sokkal jobb eredményt érhetek el a hozzáértő segítségével. Édes jó atyám ezt alkotta:

A sárkányos kirakóhoz pedig Emma rajzolt nekem sárkányt (ötfejű lett, mert a kezét rajzolta körbe), én csak kifestettem. És átmásoltam a dobókockára is.

Apu is, én is akrilfestéket használtunk, a királylány farostlemezre lett festve, a kirakó szürkelemezből van (olyasmi, mint a söralátétkarton, csak nem fehér, így valamivel olcsóbb). Persze a kirakón az egyszerűség kedvéért a fekete és fehér részleteket alkoholos filccel ill. lakkfilccel rajzoltam meg.

A dobókockára kellett egy hangya is:

A kocka saját készítés, mint a többi társasjátékomnál, fa építőkockából lett csiszolva. Maradék négy oldalát a gyöngyök szerinti négy színre festettem akrilfestékkel.

A gyöngyök kis szütyőjét nem én varrtam, csak találtam itthon. A 40 (+4 tartalék) gyöngyből háromfélét a Gyöngykuckóban vettem füzérben, a negyediket a lomis piacon karkötőként. Fontos szempont volt a gyöngyöknél, hogy ne golyó alakúak legyenek, mert az ugye elgurul a táblán. Így esett a választásom ezekre a kristály ill. csepp alakú gyöngyökre.

Szép nyakékeket lehet ám kirakni belőlük! Akár csak szórakozásból is, játékon kívül.

A tábla elég nagy, nehéz lett volna bedobozolni, ezért úgy döntöttem, hogy mivel festmény gyanánt is működhet, nem teszem bele semmibe, amikor nem használják, fel lehet állítani a polcra képnek. Az apróságoknak pedig a kompressziós harisnyám dobozából készítettem tartót. Bevontam aranyszínű öntapadós papírral, a feliratot pedig üvegkontúrfestékkel írtam rá. Szeretem ezt a dobozt (van belőle több is), mert kihúzható, mint egy fiók.

A barátnőm is készített ilyen társast, én pedig vállaltam, hogy megfestem neki a királylányt. Persze labdába se rúghat Apu festménye mellett, de ha valaki azt nem látta, azért talán nem tűnik annyira gyengének az enyém se:

És a játékszabály:

Az elveszett nyakék

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, de az üveghegyen innen, volt egy gyönyörű szép királykisasszony. Gondtalanul élt szüleivel héttornyú palotájukban, míg egy nap egy gonosz ötfejű sárkány nem érkezett az országba. Nem is lett volna akkora baj ebből, mert a királylány tündérkeresztanyjától egy varázsnyakéket kapott még a születésekor, ez megvédi minden ellenségtől. Csakhogy az irigy boszorkány, aki a hegyekben lakott egy sziklabarlangban, meghallva a sárkány érkezését, gonosz csellel a királylány közelébe férkőzött és sikerült eltépnie a nyakláncot. Elvinni nem tudta, de miközben a palotaőrség elől menekült, a nyakék 40 gyöngyét szétszórta a palota kertjében. A hírvivők jelentették, hogy a sárkány már a királyi város közelében, attól 9 mérföldre jár, így nagyon gyorsan meg kell keresni a nyakék összes gyöngyét a magas és sűrű fűben, hogy újra lehessen fűzni, és megvédje a királylányt a gonosz sárkánytól.

Csapatjáték 2 és fél éves kortól 2-4 játékos részére

A játék célja: össze kell gyűjteni a nyakék gyöngyeit, mielőtt megérkezik a palotához a sárkány.

A játék menete:

Helyezzétek magatok elé a játéktáblát, és szórjátok szét a királykisasszony körül a fűben a gyöngyöket. (A tartalékokat ne, csak a mesében szereplő 40 darabot!) A sárkány kártyáit lefordítva tegyétek a tábla mellé.

A legfiatalabb játékos kezd: dob a kockával.

Ha színt dob, a kockán szereplő színű gyöngyök közül egyet felvehet a fűből és a királylány nyakára helyezheti. Ha nincs már a fűben olyan színű gyöngy, akkor a következő játékos jön.

Ha hangyát dob, akkor egy kis hangya siet a segítségére, és két tetszőleges színű gyöngyöt is felvehet a fűből és elhelyezhet a királylány nyakán.

Ha sárkányt dob, akkor jelentik, hogy a sárkány egy mérfölddel közelebb ért a palotához – fel kell fordítania a sárkánykirakó kártyáiból egyet, és a helyére kell tennie.

Ha előbb ér a sárkány a palotához – vagyis előbb készül el a kirakó –, mint hogy össze tudnátok rakni újra a nyakéket, akkor sajnos nincs, ami megvédje a királylányt, a sárkány elrabolja, és nála kell maradnia, amíg egy királyfi ki nem szabadítja.

Ha előbb sikerül összeszednetek a nyakék összes darabját, mint hogy a sárkány megérkezne, akkor megmentettétek a királylányt, mert a nyakék megvédi őt, sőt az egész palotát, így a sárkánynak üres kézzel kell hazakullognia.

A játék tartalma:

1 db játéktábla

40 db gyöngy (10-10 db kék, piros, zöld és fekete) és 4 db tartalék (1-1 db minden színből)

1 db dobókocka

1 db kilenc lapból álló sárkánykirakó

(Sajnos nem tudok pdf-et beilleszteni...)

Karácsonyi kesztyű

Nem életem főműve, de ilyet is varrtam karácsonyra ajándékba. Mint ahogy tavaly is. Csak akkor tovább tartott, mert összetűztem a 3 réteget (külső anyag, vatelin, bélés).

Ez most annyiból jobb, mint a tavalyi, hogy sikerült olyan anyagot vennem, amiből a vasalóhuzatokat is varrják, nem tudom, pontosan hogy hívják. Talán teflonanyag? És a kesztyű egyik felét abból varrtam.

Számvirág és Porzó-szorzó

A Számvirág ötletét a neten láttam, de a Porzó-szorzó már saját fejlesztés, vagyis továbbfejlesztés :-)

Számvirág

Viola eddig nem nagyon érdeklődött a számok iránt. Bár lassan 6 éves, nem tudta, melyik szám hogy néz ki, és csak a karácsonyt megelőző hetekben kezdett foglalkozni a témával (az adventi kalendáriumban már bőszen kereste, hogy melyik a következő nap). Gondoltam, segítek neki egy kicsit, ezért karácsonyra elkészítettem neki a Számvirág társasjátékot, amivel nem csak a számok képét tanulhatja meg, de 1-től 5-ig a számokat összeadását is gyakorolja.

Kellett hozzá egy tábla, 2 dobókocka és sok-sok pillangó.

A táblát szürkelemezből készítettem, a jól bevált öntapadós színes papírral fedtem, és ugyancsak öntapadós papírból lyukasztottam rá a virágokat (az általam használt papírokhoz az Éjféli mulatságnál vannak linkek). Ehhez persze szükségem volt egy jó kis virágos lyukasztóra:

25 virág került a táblára, a számokat filccel írtam fel 2-től 10-ig. Megnéztem, hogy ha 1-től 5-ig mindenféle kombinációban összeadom a számokat, mik jönnek ki, és eszerint. Tehát vannak számok, amik többször is szerepelnek.
Ha minden igaz, ezek kerültek fel: 2, 3, 3, 4, 4, 4, 5, 5, 5, 5, 6, 6, 6, 6, 6, 7, 7, 7, 7, 8, 8, 8, 9, 9, 10

A dobókockák fakockából készültek, a sarkukat le kellett csiszolni, hogy jobban guruljanak, és lakkfilccel kerültek rájuk a számok (1-től 5-ig) ill. a virág.

A pillangókat pedig egy normál méretű lyukasztóval színes fotókartonból (270g/nm) lyuggattam. 25-öt mindkét színből, bár annak elég kicsi a valószínűsége, hogy valaki egyet se tudjon letenni, így legalább nem kell rögtön lyukasztanom újra, ha pár darab elkeveredik.

Dobozt nem volt kedvem gyártani, szívesebben varrtam egy kis tokot a játéknak.

Tépőzárral záródik, a hajtókája dupla réteg anyagból van, hogy legyen tartása.

Az egész játék tokkal-vonóval így néz ki:

 

Porzó-szorzó

Emma másodikos, hamarosan jön majd matekból a szorzótábla, így ő hasonló játékot kapott, csak éppen szorzással.

Mivel 10-ig kell tudni majd a szorzótáblát, 4 dobókockára volt szükség, amik hasonlóképpen készültek, mint a számvirágnál. Az egyiken 1-től 5-ig, a másikon 6-tól 10-ig vannak a számok, és mindegyiken van 1-1 pillangó, ami a jokernek felel meg.

A táblára 42 különböző szám került - ezek a számok szerepelnek az iskolában tanult szorzótáblában szorzatként. Mivel több virág kellett, mint a másik játéknál, nagyobb táblára volt szükség, amit muszáj volt a könnyebb tárolhatóság érdekében elfelezni. Az Éjféli mulatságnál leírt módon oldottam meg a tábla ragasztását.

Ehhez 42-42 pillangót lyukasztottam.

Toknak egy zsákot kapott:

És a kész játék:

A Táska 2.0

Azért nagybetű a táska, mert olyan táskát varrtam magamnak, amin annyi zseb van, ott és úgy, amennyi, ahol és ahogy nekem jó, a mérete is pont megfelelő, és keresztbe lehet tenni a vállon. Na, szóval tökéletes. És azért 2.0, mert már varrtam magamnak egy ilyen táskát. Csak az sajnos tönkrement: kikopott az anyag. Már régen elkezdtem az újat (most nézem, hogy fél éve tettem fel az akkori állapotról bejegyzést), mert régóta csúnya volt a régi, de valahogy nem készült el. Most viszont ez volt az első varrásom az új évben.

A kék anyag az IKEÁ-ból van. A rátét mintája ismerős lehet, egy nagy terítőből gazdálkodom már jó ideje (a bolhapiacról származik), ebből volt Viola kistáskájának a rátétje is, és az első és a második telefontöltő-tartót is ebből varrtam.
A hátulja:

A táska közbélése ilyen vékony szivacsszerű anyag:

Valahogy össze kellett tűzni a külső anyaggal, hát elkezdtem szabad gépi tűzést csinálni, leutánoztam a rátét mintáját.

Az első táskával ellentétben ennél nem süllyesztettem be a tetején a cipzárt (vagy hogy kell ezt mondani).

Sok zseb van rajta. Egy a belső oldalán, ide teszem a bérletet, kulcsot, mindent, amit elő kell kapni :-)

A belsejében van 2 cipzáros zseb - körberajzoltam őket feketével, mert a mintás anyag miatt nem látszottak meg.

A másik oldalon van egy nagy zseb a papíroknak, az A5-ös bugyi belefér, meg persze telefontartó zseb is került bele.

A régi táskához képest újdonság, hogy varrtam még egy kicsi zsebet oldalra, ebben lesz a kisbicskám.

A bélés anyaga a régi blogomon szerepelt már egyszer, Violának varrtam belőle ruhát.
És akkor az utolsó kép a zsebekről: