Táskák, tokok, neszeszerek

Megpróbálom összeszedni egy helyre az összes olyan bejegyzést, amiben valamiféle tartót mutatok be, legyen az táska, szatyor, zsák, tok vagy neszeszer.

Táskát varrtam már magamnak és a lányaimnak is. A cipzárosakat szeretem, mert abból nem potyog ki semmi.
Az első, a próbadarab és a folyamatban lévő "remake"-je.

Emmának készült egy táska a boszorkányjelmezéhez és egy, amikor az operába ment.

Violának is van egy színházi kistáskája.

A szatyrokat a decathlonos "golyós szatyor" koppintásával kezdtem. Ebbe rengeteg dolog belefér.

De nem lehet keresztbe akasztani vállon, ezért később megvarrtam a másik fazont - ebből többet is. A szabásmintát is feltettem.

Rebeka ajándékának csomagolásaként varrtam ezt a szatyrot egy nadrág újrahasznosításával.

Varrtam oviszsákot Emmának, Violának és Nórinak ugyanarra a fazonra, ugyanabból az anyagból, csak persze más jellel.

Tornazsák készült csak úgy, mert szükség volt rá - Emmának,

és ajándék csomagolásaként is.

Készítettem tokot fényképezőgépnek (első és második próbálkozás) és laptopnak is.

Aztán vannak persze a neszeszerek is. A narancssárgának, úgy látom, nem szenteltem annak idején bejegyzést úgy, mint a lilának.

A következő 3 az óvó néniknek és dadus néninek készült (mint ajándékcsomagolás), az utolsó pedig a blogom születésnapja alkalmából tartott sorsolás nyereménye volt.

Végül van még bejegyzésem ajándékcsomagoláshoz készült szatyorféleségekről, textil ajándékos tasakokról is, bár nem minden került ide fel, amit készítettem (majd talán karácsony előtt pótolom a mulasztást).
Az ovis adventi vásárra készültek ezek a tasakok függönymaradékból, turis horgolt csipkéből:

Ezekben pedig családtagoknak adtunk tavaly karácsonykor ajándékot. Alapanyagnak használtam viaszosvászon-terítő szabásakor leesett darabot, turis vászontörölközőt és olcsó karácsonyi mintás méterárut is.

 
Ez még újonnan vett olcsó anyagból is gazdaságosabb, mint a bolti papírtasak, és annál tartósabb, így többször használható, vagyis környezetbarátabb. Persze ehhez nekem az újrahasznosított alapanyag a kedvencem :-)

Tulipán és Viola

Nagyon megörültem a make it and love it blogon ennek a bejegyzésnek. Emma hímzett már keresztszemest, de úgy gondoltam, hogy az Violának még túl nehéz lenne, viszont miért ne hímezhetne ilyen teljesen egyszerűen, valaminek a körvonalát? Műanyagtányérom (mint a belinkelt blogon) nem volt hozzá, viszont a sógornőm lakásvásárlásából örököltem egy jó nagy hímzőkeretet is, ebbe kifeszítettem egy laza szövésű lenvászon anyagot (egy rossz nadrág, aminek az anyagából már babaruhát is varrtam). Azért laza szövésűt (bár lehet, hogy nem ez a szakkifejezés rá), hogy a tompa végű tű is átmenjen rajta. Viola kezébe nem szívesen adtam volna még hegyes tűt.

A mintát megbeszéltük és ceruzával megrajzoltam. Igazság szerint nem gondoltam előre, hogy ilyen komoly, kész mű lesz belőle, így nem illanófilceztem.

Hiába mutattam neki, hogy csak simán menjen le-föl, Viola magától ráállt arra a fajta öltésre, ami úgy megy, hogy a színén mindig visszaölt az ember és meghímzi az egész vonalat. Látszik, hogy nem értek a hímzéshez (se), így fogalmam sincs, minek hívják ezt. A lényeg, hogy nagyon meglepődtem, milyen ügyes. Persze az öltéshosszok még váltakoztak, de hát istenkém, először fogott a gyerek tűt a kezébe... Ilyen szorgalmas volt:

Olyan lelkesen csinálta, hogy mint látszik, keret és felirat is készült a tulipán köré.
És ha már ilyen keményen dolgozott, megérdemelte, hogy méltóképpen kiegészítsem a munkáját az én szerény eszközeimmel. Összevarrtam egy erősebb anyaggal és ferdepánttal körbevarrtam, és már készen is van a Mama születésnapi ajándéka, egy kis terítő.

A hátulja:

Igen, jól látjátok, megint a kék függönyanyagom. Mindig vannak kedvenceim, amikből hónapokig élek, ebből lett már neszeszer, kistáska és ebből készül az új táskám is.

A készülő táskám

Lassan, de biztosan haladok az új táskám varrásával. Remélem, mire teljesen szétmegy a másik, addigra el is készül...
Az új varrógépemmel (amiről tervezek hamarosan egy bejegyzést készíteni), nagyon jó a szabad gépi tűzést csinálni. Ezt ki is használtam a táskánál.
Egyelőre a külső rész darabjai vannak meg:

Ismerős lehet az anyag és a díszítés Viola táskájáról, de valójában ez készült előbb (csak annál volt határidő, ennél meg nem).

Ez lesz az eleje. Sokat gondolkoztam, hogyan tűzzem a béléshez (nem a bélésanyaghoz, hanem egy vékony szivacsréteghez) a kék anyagot, mert egyszerű egyenes vonalakat nem akartam, ha meg már "kukacolok", akkor valami olyan kell, ami illik a színes mintához. Így lett a tűzés is ilyen virágminta. Először megrajzoltam fehér jelölőceruzával, mert azért ezt nem tudtam volna kapásból varrni. Látszik is még a fehérség, ha nem kopik le, mire elkészül a táska, majd kimosom.

A hátulján szokás szerint lesz egy külső zseb, ahova a bérletet vagy más "hirtelen elő kell kapni" dolgokat lehet tenni.

Belülről ugyanez. Itt látszik a vékony szivacsréteg, ami a merevítés szerepét tölti be. Még egyszer régebben az egyik 390-es boltban vettem, azóta is bánom, hogy csak 1 métert. Persze azóta nincs nekik.

A zseb belsejében látszik az anyag, amiből az egésznek a bélése lesz.

Ez pedig az alja-oldala lesz egy hosszú-hosszú virágos indával.

Folyt. köv.

Születésnapi nyertes

Megvolt az ötöslottó-sorsolás, így én is meg tudom mondani, ki nyerte ezt a neszeszert:

Köszönöm szépen mindenkinek, aki írt és ezzel beszállt a játékba!
A megjegyzést írók így következnek sorban (sajnos a blogger.hu nem számozza be a megjegyzéseket, ezért nekem kell megtennem):

1. Sirokai Mária
2. Kukor Ancsa
3. MBogi
4. Zhagica
5. Banana_split
6. Hardiné Vida Andrea
7. peszi

És akkor a lottósorsolás innen: http://www.szerencsejatek.hu/otoslotto

A legnagyobb szám a 41 és 7-en írtak megjegyzést.
41-ben a 7 megvan 5-ször (7*5=35), marad 6. A 6. megjegyzés írója: Hardiné Vida Andrea. Gratulálok! Keresni foglak :-)

Blogszületésnapi ajándék

(A megjegyzés írásához nem kell regisztrálni!)
Rájöttem, hogy már 3 éve kezdtem el a blogomat. Az első bejegyzésem (még a régi oldalon) 2010. június 12-én született. Aztán észrevettem, hogy itt, a blogspoton 2012. június 14-én írtam az első tényleges bejegyzést. Úgyhogy akárhogy is nézem, a héten van a blogom születésnapja: hogy az első vagy a harmadik, már részletkérdés.
A jeles esemény alkalmából szeretném megajándékozni az olvasóimat. Pontosabban egyet közülük. Úgyhogy csinálok egy sorsolást, mint időnként minden valamirevaló blogger ;-)
Ez a neszeszer lesz az ajándék:

A szemfüles olvasók azt mondhatják: ez ugyanolyan, mint az előző bejegyzésben szereplő. Pedig dehogy :-)

Más a bélése:

Ezen a kifordított bélésű képen talán jobban látszik a rózsás anyag:

És ebben az esetben nem felejtettem el bevarrni a cimkémet!!! Azt pedig már csak a vájtszeműeknek (bocsánat a képzavarért) mondom, hogy ezen sötét színű cérnával van a cipzárnál a letűzés, míg a másiknál krémszínű volt.

Na szóval ezt a neszeszert nyerheted meg (tegeződjünk, jó?), ha írsz egy megjegyzést ehhez a bejegyzéshez és szerencsés leszel. Szombaton (június 16-án) délig fogom figyelembe venni a megjegyzéseket. Az időpont magyarázata, hogy - mivel nem tudom, hogyan lehet ide valami véletlenszám-generátort varázsolni - az ötöslottó szombaton kihúzandó számai közül a legnagyobb alapján fogom kiszámolni a nyertest. A legnagyobb számot elosztom a megjegyzések számával és az egész számú osztás utáni maradék (vagy hogy mondják ezt) lesz a nyertes sorszám. Ha maradék nélkül osztható, akkor az utolsó megjegyzést író nyer. Vasárnap megírom az eredményt.

Akkor hát boldog születésnapot! ... és várom a megjegyzéseket.

3 neszeszer

Varrtam három neszeszert. Kezdek belejönni. A következő már tökéletes lesz...
Ezek Viola óvó nénijeinek és dadus nénijének készültek.

Andi néninek nagyon tetszett Viola színházi kistáskájának anyaga, így ennél egyszerű volt az anyagválasztás. Csak éppen pamutcsipkét szerettem volna rátenni, de nem volt itthon elég széles (ez egy viszonylag nagy neszeszer). Csipkét nem tudok horgolni, de ilyen kis virágokat igen, úgyhogy a szopik alatt ezt készítettem - korábban nyakláncokat horgoltam ezzel a módszerrel. Géppel varrtam rá az anyagra, kézzel nem szeretek varrni.

A bélés is virágos:

Melinda néninél nem volt kérdéses az anyag: ezt a virágos szatént (?) már úgy vettem, hogy neki biztos fogok egyszer varrni belőle valamit, annyira illik hozzá. Egyébként a béléssel együtt elsütöttem már Emma kistáskájánál.

A fényviszonyok nem voltak túl jók a fényképezésnél, elég rosszul sikerült ez a kép. De az anyag tényleg szép.
Belülről:

A dadus néniére végül tényleg pamutcsipkét varrtam dísznek. A végén nekem talán ez tetszett a legjobban. De lehet, hogy csak meguntam a többit...

A bélés: