Mesepárna

Emma születésnapra volt hivatalos, úgyhogy készült egy újabb párna :-) A megajándékozott kislány mindig olyan lelkesen csodálta azokat a darabokat, amikről kiderült, hogy én varrtam, hogy úgy gondoltam, örülni fog egy s.k. párnának. És hogy Emma keze munkája is benne legyen, ő rajzolta az alapot textilfilccel.

Ilyen volt, ilyen lett. Eltűnt pár dolog a figyelmetlenségem miatt (a gombaházikó mellől egy virágfej vagy a virágok szárának vége), és lett két többlet pillangó... Varrás közben rejtélyesen összekoszolódott az anyag a nagy virág tetejénél és ez a pillangó oldotta meg a dolgot, a másik meg csak úgy, hogy ne legyen olyan üres ott az anyag.

A keret most kis csalással lett foltvarrásos, ez egy csíkos anyag (ebből varrtam a pillangós tornazsákot is), és a csíkokhoz képest keresztben felvágva olyan lett, mintha foltokból varrtam volna, ugye? A fehér anyag hátuljára közbélést vasaltam, utána varrtam ki a mintákat, aztán hozzávarrtam a keretet. Ezután vatelint és még egy réteg anyagot varrtam hozzá, és úgy tűztem le a keret és a kép találkozását, meg a mintákat is körbevarrtam, hogy plasztikusabbak legyenek. A hátulját elfelejtettem lefényképezni, az rózsaszín kordbársonyból van, tépőzárral záródik.

Néhány részlet:

A gombaházikón egyébként nem látszottak át az eredeti pöttyök, nem tudom, milyen fényviszonyok miatt látszanak át ezen a képen :-) A rátéteket kétoldalon ragasztós vetex-szel rögzítettem. Most használtam ilyet először, nagyon jó! Így nem kellett mindent sűrű cikkcakkal körbevarrni, a vetex megakadályozza a felfeslést is. Az ablak egy kockás anyagból van kivágva (köszi Erzsi az ötletet! :-) ), pont akkora, amekkorát Emma rajzolt.

A nagy virágnál szerencsére még időben eszembe jutottak a kék szirmok (varrás közben a többi darab eltakarta, így majdnem lemaradtak), így azt a végén a varrógép megfelelő öltésmintájával megcsináltam.

Az apró virágokhoz pont volt olyan anyagom, amiből ki tudtam vágni a megfelelő színben kis virágokat. Ezeket csak felvasaltam és középen sárga cérnával odaöltöttem, hogy ha esetleg az idők során elenged a vetex, le azért ne essenek. A virág szárát szabad gépi tűzéssel kivarrtam kicsit, hogy ne csak a filc legyen, az egészet meg a végén, amikor már a vatelin mögötte volt, körbevarrtam, hogy kicsit kiemelkedjen.

A facsemetét is szabad gépi tűzéssel díszítettem.

A pillangókat se akartam cikkcakkal körbevarrni, viszont a pelenkaöltést utánozó öltéshez túl kicsik voltak, így végül szabad gépi tűzéssel varrtam körbe 1-2 mm-rel az anyag szélétől.

A címke nem hiányozhat...

Ezen a képen egyszerre látszik többféle öltés, amit használtam. A keret és a kép összevarrását ezzel a halszálkaszerű öltéssel tűztem le, a nagyobb rátéteket (a gomba kalapja és az ajtó) a pelenkaöltéssel varrtam körbe, a füvet szabad gépi tűzéssel cikkcakkolva rögzítettem. A figurák körbevarrására pedig egyszerű egyenes öltést használtam, egészen kicsire, 2 mm-esre állítva az öltéshosszot, hogy könnyebb legyen követni a vonalakat. Az új gépemen állítható, hogy mindig fent vagy lent álljon meg a tű, ez nekem óriási segítség a kanyargós vonalaknál.



Forrás: varrogepszakuzlet.hu

Ezek az öltések vannak a gépen. A 22-est és 23-ast használtam, meg persze az 1-est. Ja, és a nagy virág kék szirmainál a 32-est, mégpedig úgy, hogy duplájára állítottam a minta hosszát (nem az öltéshosszot!), mert ezen ilyet is lehet :-)

Még egyszer utoljára a kész huzat, mielőtt belekerült volna az IKEÁ-s IRMA pára - amit sajnos már nem árulnak, pedig milyen olcsó volt :-(

Mobiltelefon-tartó töltéshez

Elkezdődött az iskola és 3 hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre valamit feltegyek ide. Persze ezt sem most varrtam, hanem még augusztusban. Akkor láttam a neten ezt az alkalmatosságot, és elhatároztam, nem várok, mert eltűnik a lelkesedésem: rögtön, első felindulásból leültem és megvarrtam.

Nem tudom, másnak szokott-e gondot okozni, hogy hova tegye a mobiltelefont, miközben a falon itt-ott lévő konnektorba van bedugva a töltő. Ez a probléma nincs többé, mert itt a töltéshez használható mobiltelefon-tartó! - mondanák a tévéreklámban :-) De szerintem tényleg jópofa dolog...

Az egész tkp. egy zseb, aminek a tetején van egy lyuk, így rá lehet akasztani a töltő "nyakára". Felülre a visszahajtásba a neten hurkapálcát olvastam tenni, de én tartottam tőle, hogy az könnyen törik, és mivel vannak itthon vacak színes ceruzáink, inkább azok közül választottam egy megfelelő hosszúságút.

Két téglalapból készült, amiket először a lyuknál kellett összevarrni és kifordítani, így lett szép a lyuk. Máshol egyébként olyan megoldást is láttam, hogy a lyuk készül el utoljára és egyszerűen sűrű cikkcakkal körbevarrják, mint egy gomblyukat. Legközelebb úgy is kipróbálom.